XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 5., péntek

Május 5.



Jn 6,52-59                          (Jézus velünk van az Oltáriszentségben)
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jézus, és általa mindannyiunk szenvedése lehetne reménytelen, kilátástalan, ha nem az „üdvösség kelyhe”. Henry J. M. Nouwen több helyen is ír erről a valóságról. Életünk velejárói a betegségek, a hiányok, a szenvedés, emberségünk járulékai. Jézus sem kímélte meg magát tőlük. De hogyan viszonyulunk hozzájuk? Ha csupán elviseljük, elszenvedjük, vagy még inkább (a kisebb ellenállás törvénye alapján) megpróbáljuk elkerülni, kiküszöbölni őket, sosem fogjuk megérteni, hogy mindezek által részesülünk „életünk kelyhéből”. Nem eltávolítanak bennünket az élettől, hanem ezek is az igazi élet. Ha meg merjük őket élni, felvállalni, hordozni, merünk megtörtnek lenni, akkor válhatunk olyan táplálékká a többiek számára, amilyennek Krisztus nyilatkoztatja ki magát. “Már itt, e világban...a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mindannyiunknak példát mutatva.” (Pilinszky J.: Az első karácsony óta...) Az ő megtört teste a szeretet étke számunkra az Oltáriszentségben. „Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”- aki meri szétosztani önmagát a szeretetben, mer kiszolgáltatottá, eledellé válni, az él örökké. Varga László atyát idézve, a Halál tehetetlen c. könyvéből: Ez a titka a keresztény ember életének. Krisztus teste vagy, azért, hogy „elfogyasszon” a világ, azért, hogy „megehessen”, azért, hogy te táplálék legyél. Szereteteledel azok számára, akikhez vagy akik közé Isten téged helyezett. Nem kell más közösség. Nem kell más család. Ott kell megdicsőítened az Istent. Bennük és köztük, azzal, hogy eledellé, megtört testté mersz válni.
Feladat a mai napra: Ma meglátogatom az élő Istent, keresve egy templomot, ahol kihelyezett Oltáriszentség van, vagy részt veszek szentségimádáson.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma