XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 7., vasárnap

Május 7.



ApCsel 2, 14a. 36-41; 1 Pét 2, 20b-25; Jn 10, 1-10
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

A Katolikus Egyházban a húsvétot követő negyedik vasárnapot a Jó Pásztor vasárnapjának nevezik. Ezen a napon Krisztus, mint Jó Pásztor áll előttünk. Lehet, hogy a Jó Pásztor fogalma rögtön bizonyos képeket, tapasztalásokat vagy ábrázolásokat idéz emlékezetünkbe Róla. Engedjük meg, hogy a Szentírási idézeten keresztül új kapcsolatba kerüljünk a Jó pásztorral, úgy, ahogy ma akar megmutatkozni nekünk.. Milyen pásztorral találkozom a szövegben? Hogyan viselkedik a juhokkal szemben, hogyan bánik velük? „Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Előttük halad, ... .” A pásztor előttünk is jár, megmutatja a helyes viselkedést és bánásmódot, hiszen Ő az egyetlen, aki minden embert személyesen ismer, aki tisztelettel és szeretettel bánik velünk, és aki életet adhat nekünk bőségben. Jézus magáról mondja: „Én vagyok az ajtó a juhok számára.” Mit jelent ez? Talán leginkább azt, hogy csak Jézuson keresztül érthetjük meg igazán az embert, és csak Ő mutathatja meg nekünk mit jelent a javukat szolgálni. Hiszen ki az ember? - Ezt csak Isten tudja. Az ember számára a másik ember örök titok marad, akihez csak úgy közelíthet, mint Mózes a csipkebokorhoz: Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” - felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” (Kiv 3,4-5) Minden ember szent föld. Ezt sokszor megállapíthatjuk azokról is, akik nagyon közel állnak hozzánk, családtagjainkról, házastársunkról, szüleinkről, gyermekeinkről, barátainkról. Ismerjük őket, és mégis mély titok maradnak számunkra, pl. ki tudja megfejteni, hogy egy csecsemőben éppen mi megy végbe, amikor sír, amikor gügyög vagy hisztizik? A szülők csak sejthetik, esetleg a hasa fáj, vagy a foga jön, éhes vagy szomjas, vagy azért mosolyog, mert valami szépre gondolt,... de a teljes válasz el van rejtve előlük. Aki azt mondja, hogy már ismerem a másikat, az abban a veszélyben forog, hogy tolvaj (azaz önkényes, fölényes, zsaroló, kisajátító...) módon közeledik hozzá. Egyedül Isten az, aki nagyobb betekintést adhat számunkra a másik ember titkába. Ennek a helye a szemlélődő imádság, ahol alázatra tanít minket és a végtelenségig növeli bennünk a másik ember iránti tiszteletet és szeretetet. Leveteti velünk lábunkról a sarut, mert a másik ember - akár mi magunk is! – mindig is szent föld.
Feladat a mai napra: A mai napon arra szánok időt, hogy Jézussal együtt szemléljem a hozzám közel álló embereket.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma