Jn 1,19-28 (János meghirdeti a Megváltót)
János
így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből,
s megkérdeztették: „Ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta:
„Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés
vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt.
Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik
küldtek minket. Mit mondasz magadról?” 23Ezt
felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint
Izajás próféta mondta. 24A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, 25s tovább
kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés,
sem a próféta?” 26János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27aki a nyomomba lép, s akinek még a
saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 28Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
A János evangéliumban elsősorban Jézus
azonossága utáni kérdés körül forog minden. Az elejétől fogva, az
Ige-himnuszban (1,1-18), János evangélista beszél Jézus pre-egzisztenciájáról.
Költői lendűletű összefoglalasát adja a legalapvetőbb kérdésnek: Jézus Isten
egyszülött Fia, maga is Isten. János evangéliumában előtérben állnak a
beszélgetések, a párbeszédek, és Jézus beszédei. Bennük kibontkozik Jézus
önkinyilatkoztatása: önmagáról, saját isteni méltóságáról és küldetéséről
beszél Jézus. A csoda elbeszélései, amelyekből János evangéliumában csak hatot
találunk, inkább a beszélgetések indítására szolgálnak. Keresztelő János más
módon lépett fel János evangéliumában mint a szinoptikusoknál. Keresztelő János
személyénél az a fontosabb, kicsoda ő és milyen tanúságot tesz Jézusról. Az
első, amit hallunk róla nem az, amit tett, hanem ahogyan egy meghallgatásban
beszél magáról, saját küldetéséről. Mivel sokan tűnődtek, vajon Keresztelő
János a várt Messiás, tisztázza, hogy nem az. Az egyik a különböző Messiás alakjainak
sem felel meg. „Akkor ki vagy? Mit
mondasz magadról?” Keresztelő János azzal válaszol nekik, amit az írás mond
róla. „A pusztában kiáltó szó vagyok:
Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. Isten szavainak a
hallgatásából és az Istennel való kapcsolatból megértette azonosságát és
küldetését. És, hogyan van ez nálunk, hogyan határozzuk meg, kik vagyunk,
aszerint, amit mások bennünk szeretnének látni, vagy aszerint, amit Isten mond
rólunk?
Feladat a mai napra: Ezen
elgondolkodhatok, mit modanék magamról, ki vagyok én?