Iz 49,1-6 (nemzetek világosságává tettelek)
Halljátok,
szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még
születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette
hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett,
és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok
megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam
erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok
az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám
méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt
köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám
légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a
nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Mi az életünk
értelme és célja? Isten igéje az, amely igazán rá tud erre világítani. Izajás
prófétának szavai a szenvedő szolgáról szólnak, és tudjuk, hogy elsősorban
Jézusra vonatkoznak. Sokszor kivonjuk magunkat a sorból, mert úgy érezzük, hogy
nem vagyunk méltók ilyen magasztos szavakra és tervekre. De mi is Isten
szenvedő szolgái vagyunk! Ránk is igaz minden egyes szó! Isten, az Úr hívott
meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Amikor nevemen szólított már tudta, hogy
mivé kell lennem. Meghívott, hogy vele közösségben legyek, hogy az Ő
világosságát ragyogjam a világba. Feladatot adott nekem. „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” És érdekes a
szolgának válasza: „Hiába fáradtam,
haszontalanul tékozoltam erőmet.” Hányszor tapasztaljuk, hogy nagy
lendülettel kezdünk neki hivatásunknak, annak a célnak megvalósításához, amit
magunk előtt látunk. És rengeteg kudarcélmény ér minket ezen az úton. Valóban
hiába lett volna minden? Ki tudja nekem megmondani, hogy mindannak, amit éltem,
milyen értelme volt? Az Úr szolgáját azonban a teljes bizalom jellemzi: Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam
Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. Semmi sem
volt hiába! Nem szabad elkeseredni, hanem mindig újra vissza kell találnunk az
Istennel való tekintetváltáshoz, ahol megerősíthet minket végtelen szeretetével.
Ebben a tekintetváltásban szólal meg az Isten, és új és mélyebb értelmet ad
mindannak amit élek: És most ezt mondja
az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá
Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:
„Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és
visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy
üdvösségem eljusson a föld határáig.” Igen, Isten azt akarja, hogy életem
világosság legyen a nemzetek előtt. És valóban azzá válhatok, amikor
belesimulok terveibe, és megértem, hogy mindennek értelme és célja az ő
szeretetével való teljes egyesülés: Tudtunkra adta ugyanis akaratának
titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az
idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a
mennyben és a földön van (Ef 1,9-10).
Feladat a mai napra: Keresem az
Istennel való tekintetváltást, és addig kitartok benne, amíg az Úr meg tud
szólalni bensőmben, és kinyilatkoztatni nekem akaratának szent titkát.