XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 27., szombat

Január 27.



Iz 49,1-6                             (nemzetek világosságává tettelek)
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:  „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Mi az életünk értelme és célja? Isten igéje az, amely igazán rá tud erre világítani. Izajás prófétának szavai a szenvedő szolgáról szólnak, és tudjuk, hogy elsősorban Jézusra vonatkoznak. Sokszor kivonjuk magunkat a sorból, mert úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltók ilyen magasztos szavakra és tervekre. De mi is Isten szenvedő szolgái vagyunk! Ránk is igaz minden egyes szó! Isten, az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Amikor nevemen szólított már tudta, hogy mivé kell lennem. Meghívott, hogy vele közösségben legyek, hogy az Ő világosságát ragyogjam a világba. Feladatot adott nekem. „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” És érdekes a szolgának válasza: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Hányszor tapasztaljuk, hogy nagy lendülettel kezdünk neki hivatásunknak, annak a célnak megvalósításához, amit magunk előtt látunk. És rengeteg kudarcélmény ér minket ezen az úton. Valóban hiába lett volna minden? Ki tudja nekem megmondani, hogy mindannak, amit éltem, milyen értelme volt? Az Úr szolgáját azonban a teljes bizalom jellemzi: Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. Semmi sem volt hiába! Nem szabad elkeseredni, hanem mindig újra vissza kell találnunk az Istennel való tekintetváltáshoz, ahol megerősíthet minket végtelen szeretetével. Ebben a tekintetváltásban szólal meg az Isten, és új és mélyebb értelmet ad mindannak amit élek: És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:  „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Igen, Isten azt akarja, hogy életem világosság legyen a nemzetek előtt. És valóban azzá válhatok, amikor belesimulok terveibe, és megértem, hogy mindennek értelme és célja az ő szeretetével való teljes egyesülés: Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van (Ef 1,9-10).
Feladat a mai napra: Keresem az Istennel való tekintetváltást, és addig kitartok benne, amíg az Úr meg tud szólalni bensőmben, és kinyilatkoztatni nekem akaratának szent titkát.