XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2024. január 9., kedd

Január 9.



Ter 1,26-27                        (Isten kimondott  szava által jött létre az ember)
Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.

Miután már az egész világot megalkotta, Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Isten mély kedvét lelte az állat és a növényvilág megalkotásában, a nap, hold és csillagok elhelyezésében. De a teremtés csúcsa csak most következik. Nem akart csak valamit teremteni, hanem valakit is: az embert, aki hasonló hozzá. Olyan lényt, aki képes közösségben élni vele, akihez beszélhet, akit szerethet, s akivel megoszthatja szíve örömét és gazdagságát. Így jött létre az ember. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Az ember tehát Isten szájából kimondott, megtestesült szó. És tudjuk, hogy Isten minden szava nemcsak üres, megfogalmazott betűkből áll, hanem Isten akaratát hordozzák magukban: „Legyen!” „Ember, akarom, hogy legyél!” És ha akarat fejeződik ki benne, akkor célja és értelme is van. Nincs olyan ember a világon, akinek élete céltalan vagy értelmetlen lenne! Teremtésünkkor nevünkön szólított minket. És a név egyben hivatást és lényt is jelent. Isten minden ember fölött kimondta azt a mélységes vágyát és akaratát: „neveden szólítalak: az enyém vagy!” (Iz 43,1). Minden ember célja és értelme az istenképiségében rejlik, amint Szent Pál mondja: „Mert őbenne [Jézus Krisztusban] választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket hogy Jézus Krisztus által – akarata tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk...” (Ef 1,4-5); „Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,29). Ezért érezzük Szt. Ágostonnal: Magadnak teremtettél minket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned!
Feladat a mai napra:  Gondoljuk át a mai napon, hogy mit is jelent számomra az az igazság, hogy én is Isten szájából kimondott, megtestesült szó vagyok. Milyen következményekkel jár? Kinek tartom magamat? És Isten számára ki vagyok?