ApCsel
3,13-15.17-19; 1Jn 2,1-5a; Lk 24,35-48
Erre
ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan
ismerték fel őt a kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek,
Jézus maga állt meg közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség
nektek!” Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy
szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek
meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet
és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és
lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint
látjátok, nekem van.” Ezt mondta, azután megmutatta nekik a
kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és
csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?”
Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára
evett belőle. Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék,
amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell
teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében,
a prófétákban és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta
értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: ,,Úgy
van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon
feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a
bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi
vagytok ezeknek.
A
mai evangéliumban tanúi lehetünk annak, amint Jézus újra
megjelenik a tanítványoknak. Most az Emmauszból visszatért
tanítványok együtt vannak a többiekkel és beszámolnak egymásnak
tapasztalataikról. Míg ezekről
beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!“
Milyen érdekes, hogy bár többeknek és különféle formában már
megjelent a feltámadt Jézus, mégse tudják elhinni, hogy tényleg
ő az. Jézusnak először bizonyítania kellett, hogy ő nem
szellem. Aztán áttér a lényegre. Emlékezteti őket a tanítására,
amikor még velük volt: „Be kell
teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a
prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta
értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Meg van írva, hogy a
Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a
halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.
Gyönyörű látni ebben a részben,
hogy Jézus nem hagyja magát elbizonytalanítani a tanítványok
hitetlenségétől, hanem rávezeti őket evangéliumának lényegére:
van feltámadás és van megbocsátás! S ezek az üzenetek mindmáig
nagyon is aktuálisak. Hány ember van, aki tele van szorongással,
mert hibákat követ el, és ezért gyakran valamilyen fajta
büntetésben, megvetésben részesül. Sokszor elég egyetlen
szempillantás és már érzi az elutasítást. Hány kapcsolatban
keményedtek meg a frontok, mert nem tudnak egymásnak megbocsátani.
Hány ember van, aki csak a mának él, mert nem hisz az örök
életben. De ha nincs örök élet, akkor az egész életének sincs
jövője. Jézusnak nagyon fontos ez az üzenet, és nemcsak
szavakkal tanítja őket, hanem valóságosan meg is tapasztalhatják
a megbocsátást, hiszen Jézus nem tett tanítványainak
szemrehányást viselkedésük miatt, hanem megerősítette őket
küldetésükben, és jelezte számukra a teljes elfogadást, a
kapcsolat megújulását. Péter pünkösdi beszéde a mai
olvasmányban tanúságot tesz arról, hogy milyen mély hatással
volt rá a feltámadt Jézussal való találkozás. Úgy tűnhet,
mintha betanult szavakat mondana, hiszen ugyanazt mondja, amit Jézus
meghagyott nekik. Ám tudjuk azt, hogy Péter nagyon mélyen
megtapasztalhatta a megbocsátást Tibériás tavánál. Ezért
legmélyebb vágya az, hogy minél többen megtapasztalhassák
Jézusban az öröm, az élet és a megbocsátás forrását.
Engedjük meg mi is Jézusnak, hogy mindig újra megajándékozhasson
minket a megbocsátottság tapasztalatával a szentségekben, és
örömteljes tanúivá tehessen minket szeretteink előtt.
Feladat
a hétre: Megkeresem
hitem forrását, felidézem azokat az élethelyzeteket, ahol
felismertem Jézus jelenlétét az életemben, azokat is ahol
gyógyította a sebeimet. Hálát adok minden találkozásért.