Jn 6,51-58(Aki e kenyérből eszik, örökké él)
Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”
A mai nap szemlélhetjük Jézust, aki maga az élet kenyere: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Azt az eledelt nyújtja nekünk, amire nekünk, embereknek, leginkább szükségünk van. Isten ismeri az ember egzisztenciális szükségleteit. Tudja jól, hogy az éhség milyen szerteágazó keresésre visz minket. Ha gyomrunk jelzi azt, hogy éhes, keresnünk kell megfelelő élelmet, hogy ne dőljünk ki félúton. De a testünk mindenféle éhséget jelez, és néha az éhség nem a testi táplálékról szól, hanem arról, hogy szeretetre, megértésre, együttérzésre, ölelésre, stb. vágyunk. De még ennél is vannak mélyebb szükségletek. Talán a legmélyebb az a vágy, hogy értelme legyen az életünknek, hogy boldogok legyünk, ki tudjunk teljesedni, értékesek legyünk másoknak. Jézus azt ígéri: aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. Sőt: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Ez a legmegnyugtatóbb válasz, amit a keresésünkre kaphatunk: Jézussal célba érhetünk, örökké élhetünk, boldogok lehetünk, és közösségben lehetünk. Ezzel ő maga az úgy mond „ellenszere” a mi félelmünkre, hogy értéktelenek, hiábavalók vagyunk, vagy magunkra maradunk. Micsoda ajándékot kapunk az Eucharisztiában! Mintha Jézus az Oltáriszentségből azt mondaná nekünk: Én téged akarlak! Azt akarom, hogy velem légy az örökkévalóságban! Azt akarom, hogy boldog légy! – Átgondolhatom, hogy eddig mit jelentett nekem az Oltáriszentség, és hol kerestem választ, a legmélyebben mozgató kérdéseimre. És ott vajon megtaláltam-e?
Feladat a mai napra: Az imádságban szemlélhetem Jézust, és engedjem meg neki, hogy eltöltse minden porcikámat az élettel, ami belőle árad felém.