Jn 17,21-26(Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok)
Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”
Szemléljük ma Jézus mély vágyát, amit az Oltáriszentségen keresztül fejez ki: „Azt szeretném, ha ott lennél velem, ahol én vagyok! Mennyire vágyom arra, hogy mély közösségben legyünk egymással. Te velem és én veled, te bennem és mi benned, ahogy én az Atyában és az Atya bennem él.” És mit meg nem tesz Jézus ezért az egységért! Kitalálta az Oltáriszentséget, hogy a megszentelt és átváltoztatott kenyér által belénk költözhessen, és olyan egységet hozhasson létre, amelyre egy ember sem képes. De Ő azt megteszi, mert annyira szeret minket, és annyira fontosak és értékesek vagyunk számára!
Feladat a mai napra: Hagyjuk a mai napon, hogy Jézus vágya átjárja egész lényünket, és arra serkentsen, hogy lelki egységre lépjek vele.