Jn 20,15-18 (Krisztust
hirdetni Máriával)
15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit
keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki:
„Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” 16Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre
megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”.
17Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még
nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül:
Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18Mária Magdolna elment, és hírül adta a
tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
„A
rózsafüzér azonban nemcsak kérés, hanem az
igehirdetés és az elmélyítés folyamata is, melynek során
Krisztus misztériuma újra meg újra megjelenik a keresztény tapasztalat
különböző szintjein. Alapformája az imádságos és szemlélődő megjelenítés, mely
arra törekszik, hogy a tanítványt Krisztus szívéhez hasonlóvá alakítsa. Ha
ugyanis a rózsafüzér imádkozása közben egy jó elmélkedés minden kellékét
kellően becsülik, főként a plébániák és kegyhelyek közös imádsága közben nagyon
hatásos kateketikai alkalom kínálkozik,
amivel a lelkipásztoroknak tudniuk kell élni. A Szűzanya így is folytatja
Krisztust hirdető tevékenységét a rózsafüzérben, melynek története mutatja,
hogyan éltek vele, főleg a domonkosok az Egyház nehéz óráiban, amikor annyira
terjedtek az eretnekségek. Ma új kihívások előtt állunk. Miért ne vennénk kézbe
újra a rózsafüzért elődeink hitével? A rózsafüzér ereje változatlan, és
nélkülözhetetlen erőforrás marad minden jó evangelizáló lelkipásztori
eszköztárában.” (RVM 17)
Feladat a mai napra: Valakivel megosztok valamit a héten megélt hitemből, lelki tapasztalataimból,
Jézussal való találkozásomból, „láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”