Lk 1,39-45 (A
'titkoktól' a 'misztériumhoz': ez Mária útja)
Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a
hegyekbe sietett, Júda városába Zakariás házába tért be és üdvözölte
Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult
méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval
felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy
lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed
szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
„A rózsafüzér ennek az
eszménynek a szolgálatában áll, elénk tárva a 'titkot', hogy könnyebben
megnyílhassunk Krisztus elmélyült és bensőséges megismerésére. Elmondhatjuk,
hogy ez Mária útja. A názáreti Szűz, a hit, a csend és az odahallgatás
asszonya példájának az útja. Ugyanakkor annak a Mária-tiszteletnek az útja,
melyet a Krisztus és az Ő szentséges Anyja közti elszakíthatatlan kapcsolat
tudata éltet: Krisztus titkai bizonyos értelemben az anya titkai is
– még akkor is, ha ez nem közvetlenül nyilvánvaló –, mert Mária Krisztusból és
Krisztusért él. Magunkévá téve az Üdvözlégyből Gábor angyal és Szent Erzsébet
szavait, késztetést érzünk arra, hogy mindig újra Mária karjaiban és szívében
keressük az ő „méhének áldott gyümölcsét” (vö. Lk 1,42).” (RVM 24)
Feladat a mai napra: Máriával és hozzá hasonlóan, Jézust a szívemben
hordozva, indulok a Szentlélek indítására valaki felé és kifejezem
odafigyelésemet.