Jn 21,15-17 (A
rózsafüzér a titokhoz való hasonulás útja)
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől:
„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –,
tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán
másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram
– válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd
juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?”
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így
válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét
azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
„A rózsafüzérben a
Krisztus misztériumairól való elmélkedés sajátos módszerrel kerül elénk, s e
módszer természete szerint alkalmas arra, hogy elősegítse a titkokhoz való
hasonulást. E módszer az ismétlésre alapszik. Ez elsősorban az
Üdvözlégyre érvényes, melyet minden misztériumnál tízszer ismétlünk. Ha ezt az
ismételgetést felületesen nézzük, megkísérthet, hogy a rózsafüzért száraz és
unalmas gyakorlatnak tartsuk. Ezzel szemben egészen más vélemény alakul ki a
rózsafüzérről, ha úgy tekintjük, mint a szeretetnek a kifejezését, mely nem fárad
bele abba, hogy újra meg újra visszatérjen a szeretett személyhez, olyan
megnyilvánulásokkal, melyek külsőleg ugyan hasonlóak, mégis mindig újak az őket
átható érzület miatt. Krisztusban Isten valóban „hús-szívet” vett magára: nem csupán
irgalmasságban és megbocsátásban gazdag isteni szíve van, hanem minden érzelmi
rezdülésre képes emberi szíve is. Ha erre vonatkozóan evangéliumi bizonyságra
volna szükségünk, nem volna nehéz föllelni azt Krisztusnak a föltámadás után
Péterrel folytatott megindító dialógusában: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?”
A háromszor föltett kérdésre háromszor hangzott a válasz: „Uram, te tudod, hogy
szeretlek téged” (vö. Jn 21,15–17). Túl azon a sajátos jelentésen, amit
ez a Péter küldetése szempontjából oly fontos részlet hordoz, senki figyelmét
nem kerülheti el e hármas ismétlés szépsége, melynek során a sürgető kérdés és
a válasz az emberi szeretet általános tapasztalatából ismert fogalmakban
fejeződik ki. A rózsafüzér megértéséhez el kell mélyülni a szeretet sajátos
lelki dinamikájában.
Egy dolog világos: ha az
Üdvözlégyek ismétlése közvetlenül Máriához fordul, a szeretet aktusa ővele és
őrajta keresztül Jézusnak szól. Az ismételgetést az a vágy táplálja, hogy a
lélek egyre inkább hasonlóvá akar válni Krisztushoz, s ez a keresztény élet tulajdonképpeni
'programja'. Szent Pál tüzes szavakkal hirdette meg ezt a programot: „Számomra
az élet Krisztus és a halál nyereség” (Fil 1,21). Továbbá: „Már nem én
élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). A rózsafüzér segít ebben a
növekedésben, hogy egyre hasonlóvá váljunk egészen az életszentségig.” (RVM 26)
Feladat a mai napra: Úgy imádkozom ma egy tized rózsafüzért, hogy minden
egyes „Üdvözlégy”-nél saját szavammal kifejezem Jézusnak, ki ő számomra, , pl. „…
Jézus, aki a barátom…”.