Jn 19,25-27 ("Íme, a te Anyád!”)
25Jézus keresztje alatt ott állt anyja,
anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. 26Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja
és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az
anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
„Számos jele van
annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén mennyire érvényesíteni akarja
anyai gondoskodását, melyre a szeretett tanítvány személyében a haldokló
Megváltó az Egyház minden gyermekét rábízta: „Asszony, íme, a te Fiad!” (Jn
19,26) Ismerjük azokat a körülményeket, melyek közepette a 19. és 20.
század folyamán Krisztus Anyja éreztette jelenlétét, s hallatta hangját, hogy
buzdítsa Isten népét a szemlélődő imádság e formájára. Különösen szeretnék
emlékeztetni – a keresztények életére gyakorolt döntő hatása és az Egyháztól
kapott hivatalos elismerés miatt – a lourdes-i és a fatimai jelenésekre. E
kegyhelyeken számos zarándok keresi a megkönnyebbülést és a reményt.” (RVM 7)
Feladat a mai napra: A mostani élethelyzetemre tekintve,
milyen szükségleteim vannak, mi az, amit inkább kérnék Istentől? Megfogalmazom
kérésemet és Isten elé, valamint a Szűz Mária kézebe helyezem, anyai
gondoskodásában is bízva.