XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. június 12., péntek

Június 12.

Péntek, jún. 12.                Jn 20,26-29                     („Én Uram és Istenem!”)

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

 

Mennyire fontos Jézusnak, hogy állandósuljon bennünk a hit. Még a túlvilágról is visszajön, hogy hitre bírja a kételkedőt. Él és szólítja Tamást: „Tedd ide ujjadat”! Saját testének érintésére, fizikai közelségébe hívja meg kételkedő tanítványát, hogy nézze meg, ölelje át és hitével kötözze be sebeit. Ez még kellett ahhoz, hogy Tamás meg tudja vallani: „én Uram, én Istenem”. Jézus ma is eljön hozzánk átlépve tér és idő korlátait, kitárja szívét, ma is hív, s mi nagyon boldognak tudhatjuk magunkat, mert tudjuk, hogy kinek hiszünk.

Feladat a mai napra: Ha ma is kételyem van, imában kérjem az Urat, hogy oszlassa el azt és ne engedje, hogy hitetlenségemmel szomorítsam. A Fatimai Szűzanya üzeni nekünk: „Ne szomorítsátok a Fiamat, már így is elég szomorú”.