XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. június 13., szombat

Június 13.

Jn 21,4-13                          (Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!”)

Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is.

 

Jön a virradat, jön Jézus a nélkülözőkhöz és tétovázókhoz. Kiadja a munkát és megadja az irányt. Aztán el is küld. „Arra, jobbra, ott lesz a bőséges zsákmány”. „Igen Uram, Te küldesz, megyek”. Péter gyors fejesével vessük magunkat a mélyvízbe, figyelve a biztos partot, ahol Ő áll és pirosló parázson már készíti is a finom vacsorát. Hogy ne kelljen sokáig éheznem. Számomra az Oltáriszentség piros mécsese az a világítótorony, ami jelzi, hogy Ő, az én Uram és Mesterem ma is itt van, vár rám, testét és vérét ajánlja asztalán táplálékul és bőséges jutalmul engedelmességemért.

Feladat a mai napra: Átgondolom az elmúlt napok „véletlenül” jól sikerült eseményeit. Tudatosítom magamban, hogy az Úr kísért utamon. Megköszönöm és kifejezem hálámat.