Kiv
34,4b-6,8-9; 2Kor 13,11-13; Jn 3,16-18
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért
küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy
üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki
azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.
Urunkban, Jézus
Krisztusban megkaptuk az Atya legnagyobb ajándékát. Meghívást és lehetőséget az
örök életre. Ennek az iskolájába járunk most hitben és a szeretetben. Maga az
isteni Mesterünk vezet. Életünkkel Őróla teszünk tanúságot a világban.
Szolgálatban, alázatosságban, elhordozva embertársainkat szeretetben. Közben
imánkban az Eucharisztiában jelenlévő Urunkra, végtelen erőforrásunkra
tekintünk, és Szent Ágostonnal együtt kérdezhetjük: „Uram, ki vagy Te és ki
vagyok én?” Kérlek, taníts meg a helyes istenismeretre és önismeretre. Kérlek,
emelj föl, tégy magadhoz méltóvá és erősíts meg hitben! Én imádlak, mint teremtmény a Teremtőt, mint
gyermek az ő mennyei Atyját, s mint tanítvány az ő isteni Mesterét. Így
dicsőítsük meg Urunkat és Mesterünket életünk minden napján, aki táplálékunk,
örömünk beteljesítője és üdvösségünk megszerzője lett.
Feladat a mai napra: Visszagondolok, hogy kik vezettek be az
Istenismeret tudományába, vagy melyik mesteremtől kaptam életre szóló tanítást,
és azt, hogy kamatoztatom. Mit sikerült megtanulnom az Úrtól az utóbbi időben?
Hálát adok a személyekért és az általuk közvetített tudásért.