Jn 16,29-33 (Nem vagyok egyedül, az Atya velem van)
Erre a
tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így
világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki
is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most
hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a
maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem
van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A
világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”
Jézus tanítványai kifejezik, hogy most hisznek
Jézusban, mint az Isten Fiában. Hitükről teljesen meg vannak győződve. Jézus
azonban jobban ismeri őket. Tudja, hogy hitüknek még ki kell állnia a próbát,
hogy valóban igaznak bizonyuljon. Még nem annyira erős a hitük, hogy a
megpróbáltatásban is Jézus mellett maradnának. Ahol a saját életük forog kockán,
ott inkább a maguk biztonságát keresik, és Jézust magára hagyják. Jézust
viszont ez nem bátortalanítja el. Hűségesen folytatja útját, mivel nincs
egyedül: az Atya vele van. De én nem
vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezen alapul élete, nem az emberi ígéreteken
vagy azon, hogy az emberek mellette állnak-e vagy sem. Ezért is mondja el Jézus
tanítványainak mindazt, ami történni fog, nem pedig azért, hogy azok rosszul
érezzék magukat miatta, hanem hogy békességet találjanak. És egyedül Jézusban
fognak békességet találni, mivel ő ismeri, és irgalmával ilyennek fogadja el
őket. – Hogyan bánunk azokkal a szituációkkal, amikor megígértük valakinek,
hogy kitartunk mellette, és ez mégsem sikerült? (Talán Jézusnak is sok mindent
megígértünk már.) Vagy amikor valaki nekünk ígérte meg, hogy mindvégig
mellettünk fog állni és mégis elhagyott minket? Tanuljuk meg Jézus
magatartását, és ne rúgjuk fel a barátságot.
Feladat a mai napra: Amikor egyedül érzem
magamat a mai napon, Jézushoz fordulok, és megköszönöm neki, hogy ő mindig
velem van.