XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2021. szeptember 30., csütörtök

Szeptember 30.

 

Jn 6,32-35                                                                (Isten élő igéje táplál minket)

Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!" „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”

 

Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). De mit is jelent az élet? Milyen az élet bősége, amiről beszél? Sokszor arra gondolunk, hogy anyagi javakban való bőségről beszél. De az igazi bőség a szív bősége. Hiszen lehet valaki szegény, és mégis a világ legboldogabb embere, és lehet valaki anyagilag gazdag, de a világ legszomorúbb embere. Mi az, ami igazán táplálja és boldoggá teszi a szívünket? Nemde leginkább az, hogy ismerve és gondozva érzem magam? Ott vagyunk igazán otthon, ahol tudom, hogy ismernek, és az lehetek, aki vagyok, mert elfogadnak és szeretnek engem.  Mennyire igaz ez Istenre! Ki az, aki jobban ismerne minket, mint maga a Mennyei Atya, aki kigondolta életemet és megalkotott engem? Ki az, aki jobban szeretne mint ő, aki mindent megad nekem arra, amire szükségem van (kezdve a legelemibb dolgoktól: az egészségemet, mozgékonyságomat, az eszemet, a napot, a családomat, a munkahelyemet, a mindennapi ennivalómat, s sorolhatnánk tovább a listánkat, amely sokszor oly természetesnek tűnik számunkra, hogy van). Vajon milyennek kell lennie istenkapcsolatomnak, hogy észre vegyem minden tárgy és személy mögött, hogy Ő ismer és jóságosan, irgalmasan szeret engem? Az elemi dolgok után viszont a legfontosabb táplálék a lelki. Minden igéjével táplál minket. Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere.   Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Csak a Jézussal való személyes kapcsolatban tapasztalhatjuk meg igazán az Atya gondviselését.

Feladat a mai napra: Keressük ma Jézussal a párbeszédet, és engedjük, hogy közvetítse nekünk a Mennyei Atya irántunk való mélységes szeretetét.

2021. szeptember 29., szerda

Szeptember 29.

 

Jn 1,1-4                                                     (Az igében élet van)

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.

 

János evangelista úgy vezeti be Jézus életét evangéliumának kezdetén, hogy ő az Isten Igéje, aki kezdetben volt és hogy Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Ha tegnap arról elmélkedtünk, hogy minden ember az Isten szájából kimondott, megtestesült szó, akkor ez elsősorban és leginkább Jézusra igaz, aki az első szó, amit az Atya kimondott. Hiszen hitvallásunk szerint is Jézus az Atyától született az idő kezdete ellőtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, aki az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből (Nicea-konstantinápolyi hitvallás). Tehát az Isten Igéje nemcsak egy szó, hanem egy konkrét személy, aki magában hordozza Isten életét és világosságát. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. Hogy ez mennyire igaz, akkor tapasztaljuk, amikor a Szentírásból olvasunk és az mélyen megnyugtat minket, békét, örömöt, belátást ad. Ez az élet, amit a Szentlélek ad nekünk, amikor Isten Igéjében elmerülünk. És egyben világosság is. A világosság János számára leginkább egy belső valóságra utal: a nép, amely sötétségben jár, az a nép, amely Isten ismeretének hiányában, tudatlanságban él, aki számára csak az az igazság, amit gondol, érez és lát. A világosság ott nyilvánul meg az emberben, amikor beengedi életébe Isten igazságát (az egyetlen igazságot!), amikor engedi, hogy az Isten igéje átvilágítsa életét és megszabadítsa az önzés és a bűn sötétségéből, és meghonosítsa benne az evangéliumi értékeket, és legfőképpen a krisztusi szeretetet.

Feladat a mai napra: Ma időt keresek arra, hogy Máté evangéliumából elolvassam az 5. fejezetét  és elgondolkozzak róla.

2021. szeptember 28., kedd

Szeptember 28.

 

Ter 1,26-27                      (Isten kimondott szava által jött létre az ember)

Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.

 

Miután már az egész világot megalkotta, Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Isten mély kedvét lelte az állat és a növényvilág megalkotásában, a nap, hold és csillagok elhelyezésében. De a teremtés csúcsa csak most következik. Nem akart csak valamit teremteni, hanem valakit is: az embert, aki hasonló hozzá. Olyan lényt, aki képes közösségben élni vele, akihez beszélhet, akit szerethet, s akivel megoszthatja szíve örömét és gazdagságát. Így jött létre az ember. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Az ember tehát Isten szájából kimondott, megtestesült szó. És tudjuk, hogy Isten minden szava nemcsak üres, megfogalmazott betűkből áll, hanem Isten akaratát hordozzák magukban: „Legyen!” „Ember, akarom, hogy legyél!” És ha akarat fejeződik ki benne, akkor célja és értelme is van. Nincs olyan ember a világon, akinek élete céltalan vagy értelmetlen lenne! Teremtésünkkor nevünkön szólított minket. És a név egyben hivatást és lényt is jelent. Isten minden ember fölött kimondta azt a mélységes vágyát és akaratát: „neveden szólítalak: az enyém vagy!” (Iz 43,1). Minden ember célja és értelme az istenképiségében rejlik, amint Szent Pál mondja: „Mert őbenne [Jézus Krisztusban] választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk...” (Ef 1,4-5); „Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,29). Ezért érezzük Szt. Ágostonnal: Magadnak teremtettél minket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned!

Feladat a mai napra: Gondoljuk át a mai napon, hogy mit is jelent számomra az az igazság, hogy én is Isten szájából kimondott, megtestesült szó vagyok. Milyen következményekkel jár? Kinek tartom magamat? És Isten számára ki vagyok?

2021. szeptember 27., hétfő

Szeptember 27.

 

Ter 1,1-3                          (Isten a szava által teremt)

Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos lett.

 

A következő időszakban Isten élő Igéjének dinamizmusáról szeretnénk elmélkedni. Bár amikor Isten igéjéről elmélkedünk, nem csupán egy szó, egy nyelvtani jelenetről akarunk elmélkedni, hanem magáról az élő Istenről, aki három konkrét személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Isten, aki a világmindenség teremtője, ki akarta magát nyilatkoztatni az emberiségnek, és azt leginkább Jézus Krisztus, az ő egyszülött Fia által tette meg, és a Szentírás által, amely a Szentlélektől ihletett, Isten üzetetét tartalmazza. Isten szólt a történelemben és szólt az emberhez. És amikor Isten szól, akkor egyben cselekszik is. Jóllehet a magyar fülekre furcsán hat, amikor Isten „Igéjéről” beszélünk. De talán nem véletlen, hogy az Anyaszentegyház a „ige” szót használja a latin „verbum” szócska lefordítására, hiszen amint nyelvtanilag egy cselekvést fejez ki, rámutat Isten Igéjének a lényegére: amikor Isten kimond valamit, akkor azt egyben meg is valósítja. Ezt láthatjuk a szentírás legelső verseiben és elbeszélésében. Kezdetben a föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten már jelen volt kezdetkor a földön, lelke már ott lebegett a vizek fölött. Nagy sötétség és csönd volt egészen addig, amíg Isten meg nem szólalt: „Legyen világosság”, és világos lett. Mihelyt kimondta, máris megtörtént. Mert az ige Isten akaratát fejezi ki és valósítja meg. Minden Isten akarata által, Isten kimondott szava által jött létre. És ezért minden teremtmény számunkra Isten üzenetét is hordozza magában: tanúskodik arról az Istenről, aki szeretettel tekintett a világra, és örömét leli abban, hogy kreatívabbnál kreativabb módon alkosson. És alkotása Isten szépségéről vall.

Feladat a mai napra: Szemléljük ma a teremtést, álljunk meg tudatosan egy parkban, kertben, és vegyünk magunknak idő, hogy szemléljük a fákat, virágokat, az eget és a folyókat, hallgassuk a madarak énekét, és engedjük meg, hogy szívünk felfogjon valamit Isten szépségéből és kreatív szeretetéből és háladalra keljen.


2021. szeptember 26., vasárnap

Szeptember 26.

 Szám 11,25-29; Jak 5, 1-6; Mk 9, 38-43.45.47-48

Ekkor János azt mondta neki: Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”

A mai vasárnapi evangéliumban Jézus a tanítványok oktatását folytatja. Beszélgetésük közben János beszámolt Neki arról, ami útközben történt, hogy láttak valakit, aki Jézus nevében ördögöket űzött ki, de nem tartozott közéjük. Ezért megtiltották neki. Jézus azonban azt felelte neki: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mit jelenthetnek Jézus szavai? Az elmúlt években a Magyar Püspöki Kar arra hívta fel a figyelmünket, hogy egészséges öntudattal őrizzük meg katolikus hitünket az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. „Mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” (MKPK, 2009-i körlevél). Amikor Jézus azt mondja, „aki nincs ellenünk, velünk van”, akkor vajon ezeket is beleérti-e, hiszen látszólag nem utasítják el Jézust és Máriát? - Nem, mert saját írásaikból is kiderül, hogy elvetik az evangéliumok tanítását (pl. mindazokat, amelyek tanúsítják, hogy Jézus Galileából, Názáretből származó zsidó volt), vagy saját szájízük szerint elferdítik (pl. a Szentháromság nem Atya, Fiú és Szentlélek, hanem Atya, Anya és Fiú, Jézus nem is volt zsidó, hanem pártus, Mária pedig pártus királynő, stb.), és elutasítják az Egyház tanítását és a saját magukét tartják az igaz vallásnak. Tanításaikkal megbotránkoztatják a hívőket, mert nem a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott igazságot hirdetik, hanem saját „igazságukat”. Jézus többes számban mondja: „aki nincs ellenünk”, mert Egyházát is beleérti. Keménynek hangzik, amikor Jézus azt mondja, „ha kezed, megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod.” Ezzel nem öncsonkításra, vagy keresztes hadjáratra hív minket Jézus, hanem arra, hogy egészséges önértékeléssel óvakodjunk mindattól, ami, vagy aki bűnre csábíthat minket. Legyenek ezek akár saját gondolataink, hajlamaink, vagy más emberek, csoportosulások, irányzatok, akik üzeneteikkel megtévesztenek és elterelnek az igaz hittől. Jézus arra oktatja tanítványait, hogy az Ő példáját kövessék. Csak az lehet velünk, aki segít hitünk növekedésében, és Jézus tanítása szerint elvezet minket az Általa meghirdetett igazság megismerésére és a Vele való találkozásra, mert Jézus „az igazság” (Jn 14,6).

Feladat a mai napra: Időt szánok Jézus és az Egyház tanításának megismerésére és elmélyítésére.


2021. szeptember 25., szombat

Szeptember 25.

 Bölcs16,5-8.10-12

Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig. Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket. És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket. Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól. Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.

 

Hitünk, hitéletünk szempontjából is nagyon fontos kérdés, hogy hogyan viszonyulunk Isten szavához? Mit jelent számunkra az Ige? Milyen szerepet tölt be az életünkbe? Sokat elárul rólunk, hogy hol tartjuk a Szentírásunkat. A polcon porosodik, vagy naponta forgatjuk, olvassuk? Amig csupán egy könyvként tekintünk rá, idegen, elérhetetlen, megfejthetetlen lesz a számunkra. Pedig, annak, aki kutatja az írásokat, egyszerűen megelevenedik az Úr szava. Élő és aktuális lesz annak, aki forgatja, sőt itt a Bölcsesség könyvében azt is olvassuk, hogy „…a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.” Ez nem üres ígéret, ez tapasztalat. Nem csak az elmúlt évezredekben, évszázadokban, hanem mai is, napjainkban is így van. A biblia szavai megelevenednek, gyógyulást hoznak, megromlott életeket, emberi kapcsolatokat hoznak helyre. De, nem elég a polcon tartani. Időt kell tölteni az Igével. Amikor az írások feltárulnak előttünk, felismerjük, hogy már nem tudunk nélkülük élni, életünk alapjaivá, mozgatórugójává válik. Minden lépésünket, tervünket, cselekedetünket az Úr szavához igazítunk. Életünk problémáira, nagy kérdéseire találunk hathatós, valódi megoldást. Számtalan prédikációt hallottunk már Isten szaváról, annyi irodalmi alkotásban van jelen, de nem kell mást tennünk, mint lépnünk az Úr felé, és tegyük próbára az Ő szavát, Igéjét. Soha, de soha nem fogunk benne csalatkozni. Isten mindenkit meghív ma egy mélyebb kapcsolatra, egy párbeszédre, üzenete, mondandója van a számunkra, amelyet az Ő igéjén keresztül értünk meg. Éljünk ezzel a különös lehetőséggel, meg akar minket ajándékozni, de ezt az ajándékot csak úgy fogadhatjuk el, ha felé nyújtjuk kezünket és átvesszük tőle azt. Addig amíg a kezünk egészen más dolgokkal van tele, nem tudjuk a nekünk készített, személyre szabott ajándékot átvenni, elfogadni. Üresítsük ki a kezünket és a szívünket, hogy legyen helye az ajándékunknak.

Feladat a mai napra: Időt töltök az Igével, kiválasztok egy nem hosszú részt és azzal imádkozom. Engedem, hogy hasson rám, az imádság közben kapott impulzusokat, tapasztalatokat lejegyzetelem.