Iz 49,1-6 (nemzetek világosságává tettelek)
Halljátok,
szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még
születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette
hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett,
és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok
megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam
erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok
az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám
méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt
köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám
légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a
nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Mi az életünk értelme
és célja? Isten igéje az, amely igazán rá tud erre világítani. Izajás prófétának
szavai a szenvedő szolgáról szólnak, és tudjuk, hogy elsősorban Jézusra
vonatkoznak. Sokszor kivonjuk magunkat a sorból, mert úgy érezzük, hogy nem
vagyunk méltók ilyen magasztos szavakra és tervekre. De mi is Isten szenvedő
szolgái vagyunk! Ránk is igaz minden egyes szó! Isten, az Úr hívott meg,
mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Amikor nevemen szólított már tudta, hogy mivé kell
lennem. Meghívott, hogy vele közösségben legyek, hogy az Ő világosságát
ragyogjam a világba. Feladatot adott nekem. „A
szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” És érdekes a szolgának
válasza: „Hiába fáradtam, haszontalanul
tékozoltam erőmet.” Hányszor tapasztaljuk, hogy nagy lendülettel kezdünk
neki hivatásunknak, annak a célnak megvalósításához, amit magunk előtt látunk.
És rengeteg kudarcélmény ér minket ezen az úton. Valóban hiába lett volna
minden? Ki tudja nekem megmondani, hogy mindannak, amit éltem, milyen értelme
volt? Az Úr szolgáját azonban a teljes bizalom jellemzi: Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az
Úr szemében, és Istenem az erőm. Semmi sem volt hiába! Nem szabad
elkeseredni, hanem mindig újra vissza kell találnunk az Istennel való
tekintetváltáshoz, ahol megerősíthet minket végtelen szeretetével. Ebben a
tekintetváltásban szólal meg az Isten, és új és mélyebb értelmet ad mindannak
amit élek: És most ezt mondja az Úr, aki
már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és
Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy
szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld
határáig.” Igen, Isten azt akarja, hogy életem világosság legyen a nemzetek
előtt. És valóban azzá válhatok, amikor belesimulok terveibe, és megértem, hogy
mindennek értelme és célja az ő szeretetével való teljes egyesülés: Tudtunkra
adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos
tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra
egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van (Ef 1,9-10).