Akkor
Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János
igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –,
s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent
megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után
Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten
Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Ma szemlélhetjük Jézust, amint megkeresztelkedik a
Jordán vizében, hogy elkezdje nyilvános működését. Az Atya tanúságot tesz Jézusról:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik.” Beteljesedettnek tűnik e kép, az Ószövetség jövendöléseinek misztikusságával,
prófétáinak útmutató szavaival, Isten jelen levő, ám elérhetetlennek tűnő
valóságával – mindennek mintha esszenciáját hordozná János, aki által a
várakozás végtelensége immár Jézus nyilvános működésének kezdőpontjává
sűrűsödik. Olyan szép a pillanat, melyben János átadja az Ószövetség misszióját
Neki, aki legméltóbban hordozhatja, és majd bevégezteti azt feltámadásával. Az
Atya ezen a kezdeten megerősíti Jézust, ismét tanúskodva arról, hogy számára a
szeretet még a küldetésnél is fontosabb. Nincs apa, aki ne tarisznyázná fel
jótanácsokkal az „életbe induló”, munkát kezdő, családot alapító, felelősséget
vállaló fiát: erre figyelj, vigyázz arra. S mégis, az Atya nem ejt le egy
küldetés-kézikönyvet, vagy evangelizációs használati útmutatót Fiának. „Csak”
szereti őt. De ez az a Szeretet, amely Jézust képessé teszi a feladatra. Semmi
kétség sincs afelől, hogy ő ki: az Atya szeretett fia. Ki is egészíti ezt a
szeretetet az öröm dimenziójával: hogy a másik az, akiben „telik a kedvem”, akiben
gyönyörködhetek. Jusson eszünkbe ez az örömteli szeretet, amikor rágörcsölnénk
a „muszáj-szeretetre”, az alkalmakra, amikor keresztény kötelességünkből
magunkra erőltetjük a „szeretetet”. A hamis szerepből könnyen kieshetünk, és
hiteltelen is, de ha a szívünkben felébresztjük az az Atya szeretetét és ennek
örömét, akkor az segíthet, az Atya szemszögéből rögtön más fényben látni a
nehéz, erőszakos, fárasztó embert!
Feladat
a mai napra: Ma én állok a Jordánban, a megnyíló ég alatt.
Engedem, hogy a Szeretet Atyjának szavai lelkem legmélyéig érjenek, és ott
élesszék, neveljék és felemeljék első és egyetlen identitásom csíráját, magját,
hajtását. A szentmisén külön figyelemmel hallgatom az evangéliumot és a
prédikációt, majd tudatosítom magamban, melyik rész volt az, amely különösen
megerősített istengyermeki mivoltomban.