Napi elmélkedéshez: Mt 18,21-35
Akkor
odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor
kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus-, nem
hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el
akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak
egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből
megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden
vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy
türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán,
szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott
egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte
fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva
kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem
engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor
a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették
uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te
gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked
is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr
haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott.
Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből
felebarátjának.”
A mai
imádságban is elképzelem magamat (résztvevőként vagy megfigyelőként) a fönt
elhangzott példabeszédben, ehhez követem március 16. napjának az utasításait.
Ismerjük Péternek a kérdését: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom?”
Jézus erre adott válaszát is sokszor hallottuk már. Ezért ha pl. egy pap megkérdezné
tőlünk, „És hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőnek?”, nem
maradnánk adósok a válasszal: „Hetvenhétszer!”
Igen, fejünkkel tudjuk, de életünkben hogyan gyakoroljuk a megbocsátást? Ha egy
hegycsúcsra akarunk érkezni, útra kell kelni és az első lépeseket megtenni. Még
nem vagyunk ott, ha csupán gondolatainkban képzeljük el a gyönyörű szép
kilátást a hegytetőről. A „hetvenhétszer”-hez is meg fogunk érkezni, ha elkezdjük az elsővel,
és ha másodszor, harmadszor is megbocsátunk. Azonban sokszor tapasztaljuk, hogy
az igazi megbocsátás nagyon nehezünkre esik, és sokszor nem igazán vagyunk
hajlandóak másoknak megbocsátani. Nem tudjuk átugrani a saját árnyékunkat, és
elutasítást mutatunk megbocsátás és szeretet helyett. És ha tényleg már
többször is képesek voltunk megbocsátani a másik hibáját, a nekünk okozott
rosszat, lehet, hogy a hetediknél mi is Péterhez hasonlóan úgy gondolnánk, hogy
már elég. Ferenc pápa az
Úrangyala imádságában, 2013.03.17-én azt hangsúlyozta: „Soha ne feledjük: Isten
soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk, soha. Az a probléma, hogy
mi fáradunk bele abba, hogy kérjük bocsánatát.” És hozzá tehetnénk, hogy abba
is belefáradunk, hogy testvéreinknek újra és újra megbocsássunk. A példabeszéd
arra mutat rá, hogy saját bűneink megbocsátásából kellene fakadnia a másoknak
való megbocsátásnak is. Azonban a bibliai történtben nem így lesz. Miért? Talán
azért, mert a szolga nem értékelte elég mélyen a neki nyújtott megbocsátást.
Isten ma is készen áll arra, hogy szívből megbocsásson nekünk. Kérjük a mai
napra ezt a kegyelmet, hogy mélyen átéljük megbocsátó szeretetét, hogy képessé
tegyen arra, hogy mi is szívből meg tudjunk bocsátani embertársainknak, és még
konkrétabban azoknak, akiknek eddig nem tudtunk megbocsátani.
Feladat a mai napra: Eldöntöm, hogy mikor fogom elvégezni a nagyböjti
szentgyónásomat (ha tehetem, akár a mai napon), és felkészülök rá.