2. nap_______
Napi elmélkedéshez:
Jn 13,1-15
Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a
világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban
maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor a sátán már
fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy
árulja el Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől
jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette
felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött
egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött
kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az
tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt:
„Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább
tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg -
felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a
lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” - mondta Simon Péter. De Jézus ezt
felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen
tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el,
azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat,
fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit
tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok
egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Ma is követem imádságomban az első héten elhangzott
utasításokat. A mai elmélkedésben alkossuk meg imádságunk színterét.
Képzeljük el összes érzékszerveinkkel az utolsó vacsora termét: Milyen ez a
terem, hogy van berendezve, világos, sötét, sok bútor van benne, vagy kevés…?
Kik vannak jelen? Hol helyezkedem el, miként vagyok jelen e történésben?
Szemlélem Jézust, figyelmem irányuljon rá. A mai napon azt a kegyelmet kérjük a
Szentlélektől, hogy segítsen nekünk, jobban megismernünk Jézust, és közel
engedni magunkhoz irántunk való személyes szeretetét.
Jézus az utolsó vacsorán
fontosnak tartotta, hogy egy különleges gesztussal éreztesse tanítványaival
azt, hogy mindvégig szereti őket. Sorra megmosta lábukat. A lábmosás Jézus
idejében a rabszolgának a feladata volt, hogy a vendégek lábáról lemossa az út
porát. A tanítványok nem értették Jézus gesztusát. Ne ítéljük el magunkat azért,
ha nekünk is nehezünkre esik. Jézus azzal biztatja Pétert: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Jézus
mindenkinek megmosta a lábát, Júdásnak is, Péternek is, Jánosnak is. Nem tett
különbséget köztük. Nem számított Jézusnak, hogy melyikük milyen belső
lelkülettel, érzés- vagy gondolatvilággal van jelen. Mindvégig szeretni akarta
őket. Jézus ma nekem is meg akarja mosni lábamat. Megengedem-e neki? Milyen
érezéssel ülök ott? Hogyan közelít Jézus felém? Érezzem meg amint a víz érinti
a lábam. Milyen, hideg vagy meleg? Jézus hogyan érinti a lábam, mit érzek,
amikor megmossa, megtörli, megcsókolja lábamat? Próbáljuk valóban átérezni ezt
a jelenetet, és engedni, hogy Jézus szeretete átjárja a lelkünket. Majd folytassunk
imabeszélgetést Jézussal. Imádságunkat egy Miatyánkkal fejezzük be és írjuk fel
tapasztalatainkat. Próbáljunk odafigyelni a részletekre. Mi az, amiért olyan
jól esik nekem Jézus szeretete?
Feladat a mai napra: Ma megpróbálok úgy közelíteni családtagjaim,
embertársaim felé, hogy Jézus gyengédségét, szelídségét, szolgáló szeretetét éreztessem
velük.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Újra
elolvasom a mai idézetet. Kérem a Szentlélek segítségét, hogy Isten szemeivel
láthassam mai napomat. Hogyan tudtam Jézust követni? Hálát adok a kapott
kegyelmekért, és kérem a Szentlélek segítségét, hogy hűségesebben tudjak
kitartani a lelkigyakorlatban, Krisztus követésében.