Jn 6,48-49.51 (Aki e kenyérből eszik, örökké él)
Én vagyok
az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Én vagyok
a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér,
amelyet adok, a testem a világ életéért.”
Isten valóban gondoskodó Atya! Mennyire fontos
számunkra a testi táplálék, de még a testinél is fontosabb a lelki táplálék.
Isten nem hagy bennünket táplálék nélkül. Különleges módon a szentségekből táplálkozhatunk,
mindenekelőtt az Eucharisztiából, hisz magunkhoz vételévekor Jézus önmagát adja
nékünk és létre hozza bennük az Istennel való teljes közösséget. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.
Aki e kenyérből eszik, örökké él. Az örök élet pedig semmi más mint a
Szentháromságos Istennel való együttlét. Ő a szeretet forrása, ami elkezd
bennünk csobogni. P. Jaime Bonet, közösségünk alapítója, azt mondja a
tisztaságról: „a tisztaság inkább megszerzés mint lemondás, inkább nyereség
mint veszteség, inkább teljes társaság mint magányosság, inkább bőség,
birtoklás és a szeretet jelenléte mint nélkülözés.” (Szabályzat 305.) A
tisztaság alapja tehát az Istennel való mélységes közösség. Csak amikor ő
betölt, akkor tudok elengedni. Mennyire fontos ez különösképpen az emberi
kapcsolatainkban! Mindannyian szomjazzuk a szeretet. Ha nincsen más forrásunk,
akkor a párunk/az embertársunk a forrás. Odamegyünk szeretetet koldulni, és
néha többet kapunk, néha kevesebbet. A szeretetéhség nagyon egzisztenciális éhség!
Szeretet nélkül nem tudunk élni. Éhségünk nagyságától függően elkezdünk
szeretetet követelni, ami extrém módon akár az erőszakig is elmehet. Ezért jön
Jézus, és felkínálja nekünk az élet kenyerét, önmagát, és önmagával a szeretet
teljességét. És kéri: táplálkozz! Edd meg! Lakjál jól vele! Hadd töltselek el!
Akkor szabadon engedheted embertársadat. Akkor fölfedezheted és örömmel
fogadhatod életük és szeretetük ajándékát.
Feladat a mai napra: Ezen a héten az Oltáriszentségben akarom
szemlélni a szeretet forrását.