ApCsel 6,8-15 (bölcsességével és a Lélekkel beszélt)
István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat
és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak,
kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni
kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt,
nem tudtak ellenállni. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk,
amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a
papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé
hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember
folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a
názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk
hagyott szokásokat.” A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták
arcát, mintha angyalé volna.
Miután az Apostolok cselekedete beszámol a hét diákonus
kiválasztásáról, azt követően többet halluk kettőjükről, Istvánról és Fülöpről.
De kevésbé a szolgálatukat írják le, mert nem ezért választották ki, hogy a
görög testvérek özvegyeiknek az asztaloknál szolgáljanak, hanem azért, hogy ez
a két tanítvány hirdesse az evangéliumot. Talán érdekes lenne, ha többet tudhatnánk
ezekről a csodákról és jelekről, amelyeket István művelt a nép
körében. Az Apostolok cselekedeteinek
szerzője azonban fontosabban tartott kiemelni, hogyan tette meg ezeket
István: kegyelemmel és erővel eltelve, vagyis
Isten bölcsességével és lelkével. Azon nem kell csodálkozni, hogy István bátor cselekedete
és tanúságtétele, amit Jézus névében tett, nem csak elfogadásra talált, hanem
ellenállásra és elutasításra is. Vele ugyanaz történik, amint Jézussal történt
röviddel ezelőtt. Mivel az ellenfelei, amikor vitatkozni kezdtek Istvánnal, nem
tudtak ellenállni bölcsességével és a
Lélekkel szemben, amellyel beszélt, más eszközökhöz kellett nyúlniuk: Az
izgatáshoz, a hamis vádhoz, a hazugsághoz. Ugyanazt próbálják állítani István
ellen, mint amivel Jézust is elítélték: istenkáromlás. Számukra egyértelmű
volt, hogy továbbra is meg kellene szüntetni, és akadályozni a Názáreti Jézus
tanításának az elterjedését. Isten azonban próbált Istvánon keresztül utat
készíteni szívükhöz, hogy megnyissák szívüket az új, és igaz tanításának. Maga
István arca is Isten üzenete volt számukra. Hogyan lehetne valaki istenkáromló,
ha arca olyan, mint az angyalé? Mint Jézus mai tanítványai, ellenállással és
elutasítással kell számolnunk. Hogyan készüljünk fel az ellenfelekkel való
találkozásra, és vitára? Kérjük ehhez mindig újra Isten bölcsességét és a
Szentlélek segítségét és meglátjuk magunkat mint Isten eszközét, ahogyan rajtuk
keresztül el akarja juttatni üzenetét azokhoz, akik nem hisznek őbenne.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy milyen az
arckifejezésem a mai napon, és engedem, hogy Jézus rajtam keresztül megmutassa
szeretetét, talán a mosolyomon, jóságos tekintetemen keresztül.