XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 20., hétfő

Április 20.



ApCsel 6,8-15                   (bölcsességével és a Lélekkel beszélt)
István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.

Miután az Apostolok cselekedete beszámol a hét diákonus kiválasztásáról, azt követően többet halluk kettőjükről, Istvánról és Fülöpről. De kevésbé a szolgálatukat írják le, mert nem ezért választották ki, hogy a görög testvérek özvegyeiknek az asztaloknál szolgáljanak, hanem azért, hogy ez a két tanítvány hirdesse az evangéliumot. Talán érdekes lenne, ha többet tudhatnánk ezekről a csodákról és jelekről, amelyeket István művelt a nép körében. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője azonban fontosabban tartott kiemelni, hogyan tette meg ezeket István: kegyelemmel és erővel eltelve, vagyis Isten bölcsességével és lelkével. Azon nem kell csodálkozni, hogy István bátor cselekedete és tanúságtétele, amit Jézus névében tett, nem csak elfogadásra talált, hanem ellenállásra és elutasításra is. Vele ugyanaz történik, amint Jézussal történt röviddel ezelőtt. Mivel az ellenfelei, amikor vitatkozni kezdtek Istvánnal, nem tudtak ellenállni bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, más eszközökhöz kellett nyúlniuk: Az izgatáshoz, a hamis vádhoz, a hazugsághoz. Ugyanazt próbálják állítani István ellen, mint amivel Jézust is elítélték: istenkáromlás. Számukra egyértelmű volt, hogy továbbra is meg kellene szüntetni, és akadályozni a Názáreti Jézus tanításának az elterjedését. Isten azonban próbált Istvánon keresztül utat készíteni szívükhöz, hogy megnyissák szívüket az új, és igaz tanításának. Maga István arca is Isten üzenete volt számukra. Hogyan lehetne valaki istenkáromló, ha arca olyan, mint az angyalé? Mint Jézus mai tanítványai, ellenállással és elutasítással kell számolnunk. Hogyan készüljünk fel az ellenfelekkel való találkozásra, és vitára? Kérjük ehhez mindig újra Isten bölcsességét és a Szentlélek segítségét és meglátjuk magunkat mint Isten eszközét, ahogyan rajtuk keresztül el akarja juttatni üzenetét azokhoz, akik nem hisznek őbenne.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy milyen az arckifejezésem a mai napon, és engedem, hogy Jézus rajtam keresztül megmutassa szeretetét, talán a mosolyomon, jóságos tekintetemen keresztül.