XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 27., hétfő

Április 27.



ApCsel 11,1-18                 (A Lélek felszólított, hogy menjek el velük)
Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:  „Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket: „Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg! Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe. Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk. Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert! Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez. Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén. Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni. Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?” Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: „Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Ezen a héten az olvasmányokban többször is olvashatunk a Szentlélek kiáradásáról, működéséről. A Szentlélek az, aki vezet minket, Ő van a segítségünkre, bátorít, vígasztal minket. Az egyházi esztendőben még bőven a húsvéti időben vagyunk, még nincs messze a nagyböjt, ahol a bűnbánati időben elvégeztük a gyónást, éltünk a kiengesztelődés szentségével. A Mennyei Atya nem csak a pogányoknak, hanem mindenkinek megadta az éltre vezető bűnbánatot. Fontos, hogy hogyan élünk ezzel a lehetőséggel. Letudjuk a kötelező rendelkezéseket, és csak akkor térünk vissza a gyóntatószék félhomályába, ha már nagyon muszáj, vagy életünk megújító forrásának tekintjük a lelki atyánkkal való találkozást? Egyszer valaki, aki már hosszú ideje nem élt a kiengesztelődés szentségével, azt mondta, hogy amikor a gyóntató szoba előtt vezettet el az útja, úgy érezte, hogy most csak neki van kinyitva az ajtó, Őt várja az Úr. Milyen csodálatos az, amikor valaki ráeszmél Isten szeretetére és végtelen türelmére. Minden kereszténynek hivatása van arra, hogy segítse, tanítsa, - de nem oktassa! – testvéreit. Minden közösségben vannak olyanok, akik különböző okok miatt, életállapotuk miatt távol maradnak a szentségektől. Legyenek Ők most a mi szívügyeink, ne kirekesztően tekintsünk rájuk, vegyük körül őket szeretettel, elfogadással. Érezzék meg, hogy helyük van a közösségben, otthon vannak, testvérek között vannak, az ítéletet pedig hagyjuk meg Istennek. Legyünk irgalmasak, hogy egykor, nekünk is irgalmazzanak.
Feladat a mai napra: Imádkozom a Szentlélek vezetéséért, és azokért, akik nem tudnak élni a bűnbánat szentségével, kérem az Ő megtérésüket.