XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 8., szerda

Április 8.



ApCsel 3,1-10                 (A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!)

Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: „Nézz ránk!” Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent. Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent. Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.

Gyönyörű a mai igerész. Két olyan apostolt láthatunk, akik tele vannak élettel, erővel. Amikor elmennek a templomba imádkozni és a kapuban ülő koldussal találkoznak, megesik rajta a szívük és teljes meggyőződéssel és erővel mondják neki: „Nézz ránk!” Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Micsoda hit van bennük! Ez a gyógyító jelenet erősen a názáreti Jézus életére emlékeztet. Hányszor volt az, hogy egy bénát, vakot, sántát meggyógyított, talpra állított, újra életképessé tett! Most a tanítványok folytathatják mesterük művét. Amire eleinte képtelenek voltak, emlékezzünk csak arra, hogy nem tudták a holdkóros fiúból kiűzni a gonosz lelket, mert gyenge volt a hitük (vö. Mt 17,14-21), úgy Jézus föltámadása után tele vannak erővel, mert Jézus elküldte nekik a Szentlelket, aki megerősítette a hitüket. És Jézus hatalmat adott nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (Mk 16,15-18) Isten szava hathatós és cselekvő szó, ezt láthatjuk a mai történetben is. Egyetlen szó elég volt arra, hogy a bénának visszaadják egészségét. Van-e bennem annyi hit, hogy Isten rajtam keresztül is csodákat cselekedhessen? Lehet, hogy nem mindig ilyen látványos gyógyulások történnek, de egy meggyőződéssel teljes hitvallás, tanúságtétel barátaink, családtagjaink előtt őket is elindíthatja az üdvösség útján.
Feladat a mai napra: Ma megosztom valakivel a hitemet.