1Kor 8,6 (származás)
Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden
származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által
minden van, s mi magunk is általa vagyunk.
Ef 3,14-21
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle
származik minden közösség az égben és a földön. Adja meg nektek dicsőségének
gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a
hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a
szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a
szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak
minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.
Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi
kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden
nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.
Sokszor elmélkedtünk már arról az igazságról, hogy Isten az embert
saját képmására és hasonlatosságára teremtette (vö. Ter 1,26). Hitünk szerint
az Isten szentháromságban egy. Az Atya, aki örökkévaló, a Fiú, aki az Atyától
született az idők kezdete előtt, és a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól
származik. Már az Egyház kezdete óta próbálják megmagyarázni a Szentháromság
titkát. Minden ilyen kísérlet nagyon földi és korlátolt maradhat csak, mivel
Isten titkáról van szó. Amennyiben mégis beszélhetünk róla, akkor annak alapján
tesszük, amit a Szentírás kinyilatkoztat ill. az Egyház tanít róla. Szent Pál
rámutat arra, hogy egy az Isten, az Atya, akitől minden származik, és Jézus
Krisztus, aki által minden van. mi magunk is
általa vagyunk. Továbbá azt mondja Pál:
az Atyától származik minden
közösség az égben és a földön. Tehát a család, az
ember legelső közössége is Istentől származik és ezért, ha meg akarja érteni
önmagát, csak Istenben keresheti a választ és csak a szentháromságban egy Isten
lehet a példaképe. A származáshoz kapcsolódik a tartozás. Akitől származunk,
ahhoz tartozunk is. Amint a szentháromságos személyek egymáshoz tartoznak, és
egymást sosem tagadják meg, úgy a család számára fontos jelző, hogy nem
létezhet olyan ok, amiért a családtagok megtagadhatnák egymást, a szülő a
gyermekét, vagy a gyermek a szülőjét. Isten kimondta az ember számára: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az
enyém vagy (Iz 43,1). Ha tehát Isten kifejezi az
embernek, hogy az enyém vagy akkor végérvényesen hozzá tartozunk. Ebből „az enyém vagy”-ból táplálhatjuk mi is
mindig újra az egymás iránti ragaszkodást és együvé tartozást. Kérjük tehát az
Istent Pál szavai szerint, hogy Isten Lelke
által megerősödjünk
benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívünkben, s gyökeret verjünk és alapot vessünk a szeretetben, hogy fel tudjuk fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és
a hosszúság, a magasság és a mélység, megismerjük Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét,
és beteljünk
az Isten egész teljességével.
Feladat a mai napra: Családtagjaim iránt
megújítom magamban a hozzájuk való tartozást.