Mt 22,15-22 (részesedés a társadalom fejlődésében)
A
farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba
belekötni. Odaküldték hozzá
tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester,
tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem
vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd
meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem
szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek,
képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor
megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre
azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek,
ami az Istené!” Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és
eloldalogtak.
A családnak nemcsak az a feladata és
hivatása, hogy gyermekeket neveljen és az életet továbbadja, hanem az is, hogy
a társadalom alkotó része legyen. Ezt mondja II. János Pál pápa: „Mivel a
mindenség Teremtője a házastársi közösséget tette meg az emberi társadalom
kezdetévé és alapjává... a család... a társadalom első és eleven sejtje” lett. A
család eleven és rendezett szálakkal kapcsolódik a társadalomhoz, amelynek
alapját képezi, hiszen szüntelenül táplálja az élet szolgálata által: a
társadalom tagjai a családban születnek és a családban kapják meg a szociális
erények első iskoláját; ezek az erények pedig a társadalom életének és
fejlődésének lelkét jelentik.” (FC 42) „A társadalmi és politikai feladat ahhoz
a királyi, azaz szolgálati küldetéshez tartozik, amelynek a keresztény házasok
a házasság szentsége révén lesznek részesei. Ily módon a keresztény család arra
hivatott, hogy mindenki előtt tanúskodjék az önzetlenségről és a
nagylelkűségről azáltal, hogy a szociális kérdésekkel foglalkozva „előnyben
részesíti” a szegényeket és a társadalom kivetettjeit. Így a szegények
különleges szeretete által haladván előre az Úr követésében, a családnak
különleges módon kell törődnie a nyomorultakkal, az öregekkel, a betegekkel, a
kábítószeresekkel és az árvákkal“ (FC 47). Ugyanakkor arra is hivatott, hogy
kivegye részét a politikában, valamint a gazdaság és a kultúra fejlesztésében.
A mai idézetben kijátszani akarták az Istent a császár ellen, vagyis a vallási
életet és kötelességeket a világi, civil társadalmi élet és kötelességek ellen.
De Jézus meglepően válaszol: „Adjátok meg
a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azaz, tisztességgel és erényesen járuljatok
hozzá a társadalom fejlesztéséhez. A Magyar társadalom alakulása
mindegyikünktől függ, nemcsak a „hatalmasoktól”. Isten akaratának teszünk
eleget, amikor kreatívan és felelősségteljesen gondolkodunk azon, hogyan
járulhatunk hozzá társadalmunk és világunk jobbáttételéhez.
Feladat a mai napra: Átgondolom
és megfontolom, miben veszem már ki aktívan a részemet. Hogyan tudnék még
jobban hozzájárulni társadalmunk fejlődéséhez?