Lk 2,21-23.39-42 (fölmentek, az ünnepi szokás szerint)
Amikor
eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal
nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. Amikor elteltek a
tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe,
hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva. Miután így
eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A
gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme
volt rajta. Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.
A Szentírás nem sokat árul el arról,
hogyan is nevelkedett Jézus. Abból a kevésből, amit az evangéliumok írnak Jézus
gyermek- és ifjú koráról, a biztos tény az, hogy Jézus komoly vallási
nevelésben részesült és szülei, édesanyja Mária és nevelőapja József,
bevezették őt a zsidó vallásba. Mivel mindkettőjüknek, Máriának és Józsefnek is
személyes kapcsolatuk volt az Istennel, ezt Jézusnak is átadták. Vajon nem
édesanyja Mária volt az, aki megtanította Jézust nagy bizalommal atyának
szólítani az Istent? Biztos, hogy zsidó szokás szerint együtt imádkoztak
Jézussal minden szombaton, minden ünnepnapon. Mai imádságunkban töltsünk egy
kis időt a szent családdal Názáretben és figyeljünk arra, hogyan nevelték
szülei Jézust, hogyan volt a család az imádságra való nevelés első helye Jézus
számára. Olvassuk hozzá az alábbi egyházi dokumentumokat, és fedezzük fel,
hogyan élte meg mindezt a szent család és mit mond nekünk, saját családi helyzetünkre
vonatkozóan.
„A keresztény család az imádságra nevelés
első helye. A házasság szentségére épülve a család „családi egyház”, melyben
Isten gyermekei „mint Egyház” tanulnak meg imádkozni és kitartani az
imádságban. A család mindennapi imádsága főleg a kisgyermekek számára első
tanúja az Egyház élő emlékezetének, melyet a Szentlélek türelmesen ébresztget.” (Katolikus Egyház Katekizmusa 2685) „Az összes keresztények
keresztségből fakadó papi méltósága és küldetése alapján a keresztény szülők
sajátos feladata, hogy a gyermekeket megtanítsák imádkozni és fokozatosan
elvezessék őket Isten misztériumának felfedezésére és a Vele való párbeszédre:
„Igen fontos, hogy a házasság szentségének kegyelmével és hivatásával
gazdagított keresztény családban a gyermekek a keresztségben elnyert hit
szerint már kiskorukban megtanulják Isten ismeretét és tiszteletét, valamint
embertársaik szeretetét.” Az imádságra való nevelés elsődleges és szükségszerű
összetevője a szülők konkrét példája és életének tanúságtétele: az olyan
édesapa és édesanya, aki együtt imádkozik gyermekeivel -- miközben királyi
papságát gyakorolja --, gyermekei szívének mélyén olyan nyomokat hagy, melyeket
az élet későbbi eseményei nem tudnak kitörölni”. (II. János Pál papa,
Familiaris Consortio, apostoli buzdítása 60)
Feladat a mai napra: Hálás szívvel gondolok vissza olyan dologra, amit
szüleimtől, nagyszüleimtől tanultam és ami számomra „olyan nyomokat hagy,
melyeket az élet későbbi eseményei nem tudnak kitörölni”. Hálát adok
Istennek érte.