Róm 6,3-11 keresztség (vele
együtt fogunk élni)
Vagy
nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában
keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a
halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy
mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában
egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi
embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste
elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a
bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.
Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz
többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki
azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy
meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
Pál itt arra emlékezteti a római
közösséget, ami a keresztségben történt velük: megszabadultak a bűntől,
meghaltak Krisztussal, hogy vele együtt fel is támadjanak. Most Krisztussal
élnek, részesednek életében, azaz az örök életben. Ezért Pál arra buzdítja
őket, hogy éljenek is e szerint az új valóság szerint: Istennek, Jézus
Krisztusban. Számunkra is fontos, hogy újra és újra tudatára ébredjünk annak,
mit jelent mostani életünkben az, hogy egykor megkeresztelkedtünk – éppen ezért
Pál szavai ránk is illenek. A keresztség szentség, bár talán kicsik voltunk még
akkor, de ami ott történt, a kegyelem, amelyet akkor megkaptunk, élő
emlékezetté kell válnia számunkra, amely befolyással bír mindennapi életünkre.
Mi is hisszük, hogy vele együtt
fogunk élni, de már most Jézussal együtt új emberként. Ez tehát azt jelent,
hogy helyet kell adnunk Istennek, Jézusnak családi életünkben, hogy ő legyen
családunk középpontja. És arra kell törekednünk, hogy le tudjunk mondani
mindarról - legyen az emberi ambíció, túlzott anyagi jólét, más emberi
biztosítékok, stb. -, ami Isten helyét akarja elfoglalni. A köztünk lévő
feltámadt Krisztus napról napra újra és újra meg fogja mutatni, hogyan tudunk
egyénileg és családként is egyre jobban vele élni, hozzá illetve a Szentháromsághoz
hasonlóvá válni és szentté lenni. Mivel az „'Egyházban mindenki meg van híva az
életszentségre.' A szentségnek ez az - úgyszólván - objektív ajándéka minden
megkereszteltnek felkínáltatik. … Az ajándék azonban feladatként fogalmazódik
meg, mely minden keresztény élet követendő irányelve marad: 'Az az Isten
akarata, hogy szentek legyetek' (1 Tessz 4,3). Ez a kötelezettség nemcsak
néhány keresztényre érvényes: 'Bármilyen rendű-rangú keresztény ember meg van
hívva a teljes értékű keresztény életre és a tökéletes szeretetre.'”[1]
Feladat a mai napra: Tudatosítom magamban, hogy a feltámadt
Krisztus köztünk van a családban csakúgy, ahogy minden egyes családtagban is
benne él. Kifejezem neki, hogy hálás vagyok ezért.