Sir 2,1-9 (Állhatatosság)
Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel
igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés
napján ne kapkodj el semmit. Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed
végén majd felmagasztaljon. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel,
maradj hűséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tűzben próbálják, a
kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Bízzál az Istenben: gondodat viseli,
járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét,
ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor
nem marad el a jutalmatok. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen
örömet és irgalmasságot.
A sarkalatos erények közül a negyedik az állhatatosság, vagy lelki
erősség. Mit is jelent az állhatatosság? A mai idézetben ismét Sirák tanítását
olvashatjuk, aki arra inti fiát, hogy ha
Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd
meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Ragaszkodj
az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. Az állhatatosság és az megdicsőülés ezek szerint szorosan összefügg.
Sirák inti őt a tűrőképességre és a hűségre, mert
az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Az ember értéke is a megpróbáltatások kohójában csiszolódik ki. Az
állhatatosságnak a lényege az Istenbe vetett, gyermeki és teljes bizalom. Csak
az tud állhatatos maradni, aki nem kételkedik Isten jóságában, aki nem
büntetésnek, vagy „szivatásnak” tartja a nehézségeket, hanem lehetőségnek a
növekedésre, és Isten pedagógiai szeretetének, aki valóban a javunkat és a
boldogságunkat akarja. Az Istenbe vetett teljes bizalom teszi erőssé az ember
lelkét, hogy mindvégig kitudjon tartani. Mennyire aktuális mai korunkban az
állhatatosság erényének gyakorlása! Úgy tűnik, mintha eltűnt volna az erények
katalógusából, vagy inkább azt kellene mondani, hogy az erények eltűntek az
emberek életéből, horizontjából? A mai kor embere pont a szenvedés, a fájdalom,
a nehézségek elviselését akarja kikerülni. Az ember már nem hoz életre szóló
döntést, mert nem akarja felvállalni a vele járó következményeket. Ha fáj
valami, akkor millió fajta fájdalomcsillapítóval kínálják meg, és egyre
gyorsabb hatásúval, hogy ne kelljen sokat szenvednie. A szenvedés, a fájdalom
rossznak minősül, elkerülendő. (Ennek egyik legborzalmasabb véglete az
eutanázia jogi engedélyezése, amint ez már több országban is megtörtént). De a
fájdalom valóban rossz? A szentírás másként látja ezt. A fájdalmat nem lehet
mindig elkerülni, az ember életéhez hozzátartozik. De ha jól tanul meg vele
bánni, akkor nem az ellensége, hanem a társa lesz, mely képessé teszi őt arra,
hogy a célját elérje. Szent Jakab így buzdít minket: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle
megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának
állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell
vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben
ne essetek kifogás alá (Jak 1,2-4). Aki azonban
nem állhatatos, az elpuhul, és nem lesz képes helytállni az életben. Sok
türelem kell az állhatatosság gyakorlásához, de amint Szent Pál mondja: Még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk,
hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált
erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott
Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
(Róm 5,3-5). Kérjük a Szentlélektől az erősség és az állhatatosság ajándékát!
Feladat a mai napra: Ma az
állhatatosságra törekszem. Ami nehezemre esik, azt felajánlom az Úrnak és kérem
tőle a lelki erősséget.