Mk 1,16-20 (A Fiú által: Krisztus nyomában
járva)
Amikor
Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András –
halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek,
kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Rögtön otthagyták
hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot,
Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában.
Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust,
halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.
A Fiú, az Atyához vezető
út (vö. Jn 14,6) mindazokat, akiket az Atya neki adott (vö. Jn 17,9),
követésre hív, mely meghatározza létüket. Egyesektől azonban – nevezetesen
az Istennek szentelt személyektől – teljes elkötelezettséget kíván, ami azzal
jár, hogy mindent elhagynak (vö. Mt 19,27), hogy bensőséges kapcsolatban
éljenek Vele és kövessék Őt bárhova megy (vö. Jel 14,4).
Jézus arcán (vö. Mk
10,21) – aki „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15), az Atya
dicsőségének ragyogása (vö. Zsid 1,3) – örök és mérhetetlenül nagy, az Ő
létében gyökerező szeretet mélysége szemlélhető. Aki engedi, hogy ez a szeretet
megragadja, annak mindent el kell hagynia és követnie kell Jézust (vö. Mk
1,16-20; 2,14; 10,21.28). Mint Pál, ő is minden mást „veszteségnek tart,
mert Jézus Krisztus ismerete fölülmúl mindent”, és vele összevetve mindent
„szemétnek” tart, „hogy Krisztust megnyerje” (Fil 3,8). Arra vágyódik,
hogy érzületének és életformájának elsajátításával elmerüljön Benne. A minden
elhagyása és az Úr követése (vö. Lk 18,28) minden idők minden
meghívottjára érvényes program.
Az evangéliumi tanácsok,
melyek révén Krisztus egyeseket arra hív, hogy osztozzanak szűzi, szegény és
engedelmes életében, azokban, akik ezt elfogadják, föltételezi és megmutatja a kifejezett
kívánságot a tökéletes azonosulásra Vele. „Engedelmességben, tulajdon
nélkül és tisztaságban élve” az Istennek szentelt személyek megvallják, hogy
Jézus a mintakép, akiben minden erény beteljesedett. Az Ő tiszta, szegény és
engedelmes élete úgy jelenik meg, mint az evangélium legradikálisabb
megvalósítása a földön, egy isteni életforma, mert az Istenember, az
egyszülött Fiú vállalta magára, mint az Atyával és Szentlélekkel való
kapcsolatának kifejezését. Ezen az alapon beszélt a keresztény hagyomány mindig
is az Istennek szentelt élet objektív tökéletességéről.
Emiatt vitathatatlan,
hogy az evangéliumi tanácsok gyakorlása különösen mély és termékeny részesedés Krisztus
küldetésében is, az első tanítvány, a Názáreti Mária példája szerint, aki
elfogadta, hogy teljes önátadásával Isten üdvözítő tervének szolgálatába
álljon. Minden küldetés ugyanazzal a magatartással kezdődik, amit Mária az
angyali üdvözletkor fejezett ki: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te
igéd szerint.” (Lk 1,38) (Vita Consecrata 18)
Feladat a mai napra: Jézus arcát szemlélem. Ahhoz kiválogatok
magamnak egy Jézus képet, ábrázolást és előtte meghatározott időt csöndben
tekintek rá. Milyen Jézus tekintete? Kérem a kegyelmet, hogy szeretető tekintete
megragadjon engem.