Lk 10,30-35 (irgalmasnak lenni mint Jézus)
Erre
Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe
került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak
is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá,
olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette
teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt,
odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél,
visszatérve megadom neked.
„Mit
kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” Ezzel a kérdéssel fordult Jézushoz egy
törvénytudó. Jézus először azt kérdezte tőle, hogy mit mond a törvény, amire
azt válaszolja, hogy szeretni: „Szeresd
Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész
elmédből, felebarátodat pedig mint önmagadat.” (Lk 10, 27). De hogyan? Ki a
felebarátom? Jézus az irgalmas szamaritánus történetével magyarázza neki a
felebaráti szeretetet: észre venni a másik baját és engedni, hogy elesettsége
megrendít annyira, hogy megtegyem érte amit csak tudok, hogy segítsek rajta. Ez
irgalom. Az irgalmas szamaritánusban Jézusra ismerhetünk. Ő az, aki mindent
megtesz értünk, aki saját vérével kezeli sebeinket, életének odaadásával
gyógyít minket. Elnyerni az örök életet először úgy lehet, hogy hiszek
Jézusban, elfogadom szeretetét és engedem, hogy a szentségek által mindig újra megtisztítson és megváltson bűneimtől.
Másodszor pedig úgy lehet, hogy a lábnyomdokaiba lépek, és én is odaadom
életemet másokért, és elkezdek szeretni, mint ő.
Feladat a mai napra: Ma időt
szentelek arra, hogy egy szükséget szenvedő embertársamnak segítsek.