Zsolt 18,16-25 (Kinyújtotta kezét a magasból és
felém nyúlt)
Akkor
megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a
fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Kinyújtotta
kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Elragadott
ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
A
veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Kivezetett
a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Így
viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Hiszen
az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Minden
parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Vétek
nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Így
viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
A mai részletben arról beszél Dávid, hogy Isten konkrét cselekvéssel
kiszabadította őt a bajból: kinyújtotta
kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. Elragadott ádáz
ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. Kivezetett a szabadba,
szabadulást hozott, mert szeretett. Tény és való, hogy amikor
Dávid a filiszteusok királya előtt állt, és észrevette, hogy életére akarnak
törni, mert ráismertek benne Góliát gyilkosára, úgy tett, mintha eszét
vesztette volna, hogy megmeneküljön a szituációból. A király pedig elengedte őt
és így kijutott a palotájából. Valószínűleg szolgák kísérték őt ki a palotából
a király parancsára. Dávid szabadulását magának az irgalmas Isten cselekvésének
tudta be: Kivezetett a szabadba,
szabadulást hozott, mert szeretett. Így viszonozta az Úr igaz voltomat.
Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. Dávidnak volt ideje
átgondolni Istennel való kapcsolatát, saját hitéletét. Csodálatos szabadulását
Isten szeretetének és jutalmának érezte, mert a keze tiszta volt. Mit jelent,
hogy a keze tiszta volt? Tudjuk, hogy nem azért volt tiszta a keze, mert sosem
követett el bűnt, hanem mert alap-beállítottságában igaz volt: Isten útjait
igyekezte követni. Tudjuk, hogy sok harcban küzdött, sok ember vére tapadt a
kezéhez, mégis mindezt nem azért tette, mert gyűlölte az embereket, és bosszút akart
volna rajtuk állni, hanem mert Isten parancsának érezte hazájának és népének
védelmét. Igazlelkűségét akkor láthatjuk, amikor Saul életét, aki kétszer is a
kezébe került, kímélte, és bár megölhette volna, mégse rontott az életére,
hanem szabadon engedte. Bár indokolt lett volna, hogy bosszút álljon rajta,
mégsem tette. Itt egy fontos dologra hívja fel figyelmünket: Isten
gondviselését csak az tudja igazán megtapasztalni, aki Isten törvényei szerint
él, és őt próbálja egész életével szeretni és követni. Aki csak saját feje
szerint él, az nem látja meg, hogy Isten miként van jelen, hiszen számára Isten
igazából nem is létezik. Azt, hogy Isten jelenlétét megláthatjuk életünkben, az
ő ajándéka: Boldogok a tiszta
szívűek, mert majd meglátják az Istent.
(Mt 5,8).
Feladat a mai napra: Isten a mi életünkben is tevékenyen cselekszik.
Sokszor embertársaink által gondoskodik rólunk, szabadít meg egy nehéz
helyzetben, utat mutat, megvéd, stb. Kiben ismerem fel életem során Isten
cselekvését?