Zsolt 18,33-46 (Üldöztem ellenségeimet s utolértem
őket)
Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette
utamat.
Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos
magaslatra vezetett fel.
Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt
feszítsen, azt parancsolta.
Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen
tartott], jóságod naggyá tett engem.
Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem
botladozott. Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg
meg nem semmisültek.
Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam
alatt összeroskadtak.
A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám
aláztad.
Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek,
azokat semmivé tettem.
Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat,
de nem hallotta meg szavuk.
Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint
az utca sarát, letapostam őket.
Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé
tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai
kegyemet keresték,
az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve
jöttek elő váraikból.
Első olvasásra igen durva, vérengzős kép rajzolódik lelki szemeink elé.
Szinte eltudjuk képzelni Dávidot, amint a harctéren áll és kardjával leküzdi az
ellenséget. És elképzelhető, hogy első reakciónk elutasító, nem tudok ezzel mit
kezdeni, nem nekem szól. Mégis, miről beszél és milyen üzenetet hordozhat a
számunkra? Dávid úgy kezdi: Isten felövezett
erővel, feddhetetlenné tette utamat. És
elmondja miként tapasztalta meg azt az erő, amit Istentől kapott. Vele együtt
mindenre képes lett, főként arra hogy megvédje az igazságot, és leküzdje a
rosszat, az ellenséget. A harc, a lelki küzdelem nem idegen fogalmak a
keresztény spiritualitásban. Sőt, szinte minden szent beszél lelki harcairól,
és int arra, hogy fel kell vérteznünk a gonosz támadásai ellen. Szent Pál így
int minket: Végül: erősödjetek meg az
Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a
sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell
küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak
kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel
az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent
legyőzve megtarthassátok állásaitokat. (Ef 6,10-13). Aztán a további
versekben elmondja, hogy a fegyverzetünknek hogyan kell kinéznie: Így készüljetek föl: csatoljátok
derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját,
sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.
Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes
nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját,
vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és
imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és
énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran
hirdessem az evangélium titkát. (Ef 6,14-19). Mennyire fontos pont a mai
világban az, hogy mi keresztények tudjunk helyt állni, kiállni hitünk mellett,
megvédeni az értékeinket, az erkölcsös életet, az igazságot. Legtöbbször nem
emberek ellen kell küzdenünk, hanem inkább a jelen lévő felfogások ellen,
szellemi áramlatok ellen, amelyek beszivárogtatják a tudatunkba az önzést, az
én-központúságot, az istentelen életmódot, a hazugságot, az anyagiasságot és
erkölcstelenséget. Okos, logikus argumentumokkal, érvekkel megértetik velünk,
hogy miért is jobb úgy gondolkodni, ahogy mindenki gondolkodik, és felhagyni
keresztény értékrendünkkel. Ha a keresztény nincs tudatában annak, ami
körülötte zajlik, és hogy a legnagyobb hitbéli támadás nem kívülről, hanem belülről
jön, a gonosz által provokált ellenséges gondolatok és érzések által, akinek
csak egy célja van: eltávolítani minket az Istentől és szeretteinktől, akkor le
fog gyengülni a hitben és a szeretetben, és végül el fog pártolni az egyháztól
és szeretteitől is. És ezzel saját örök életünket kockáztatjuk meg, hiszen
Jézus is mondja, hogy csak aki mindvégig
kitart, az üdvözül (Mt 10,22). Nem könnyű a mai világban megmaradni
kereszténynek. És mindannyian érzzük ennek a kihívását. De mit teszek érte?
Mire van most leginkább szükségem ahhoz, hogy megmaradjak Isten útjain?
Feladat a mai napra: Kiválasztok Szent Pál felsorolásából egy
eszközt, amit ma különösen használni akarok.