XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. október 18., szerda

Október 18.



Lk 18, 18-23    (mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?”)
Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

 Jézus itt egy olyan ifjúról beszél nekünk, akinek az anyagi javakon túl volt egy másik gazdagsága is: betartotta a törvényt, a parancsokat, jó ember volt. Különösen is érdekes, vajon miért megy Jézushoz, mit keres nála? Valami dicséret- vagy elismerés-félét, azért ahogyan él, amiket cselekszik? Vagy egyszerűen meglátja Jézusban a boldogságot? Márk szintén beszámol erről a történetről evangéliumában, ahol Jézus szeretettel tekint az ifjúra: “ Jézus ránézett és megszerette.”. Jézus az emberek szívét tekinti, és nem a látszatot, a felszínt nézi az ifjú esetében sem. Tudja, hogy tökéletességre való törekvése mögött ott rejtőzik a boldogság utáni vágya; ezért is néz rá szeretettel és hívja meg valami még teljesebb gazdagságra: az ő követésére. Ezzel a tekintettel néz Jézus minket is, és milyen csodálatos ahogyan az életünk mélyére tekintve azt mondja: kövess engem, hiszen nálam megtalálod mindazt, amit keresel. Miért nem érti meg az ifjú ezt a tekintetet ? Mi az, ami elhomályosítja a szemét, és nem látja azt a gazdagságot, amire Jézus meghívja, szemben azzal, amit birtokol? Hihetetlen, hogy mindaz, amit birtoklunk, legyen az pénz, képességeink, ismereteink, melyeket megszereztünk, tapasztalataink, melyeket az élet megérlelt bennünk, azok a képek, melyeket önmagunkról alkottunk vagy amelyeket mások alkottak rólunk, joggal vagy jogtalanul mind-mind csapdává válhatnak, oly módon hogy belekövesedik a lelkünk a megszokottba, az “ én ezt már így tudom”, “mindig így szoktam csinálni”, ilyen vagyok” magatartásformákba. És így valóban nehézzé válik számunkra rácsodálkozni, befogadni Jézus hívását valami többre, valami elmozdulásra, mélyebb megtérésre. És mi hogy reagálunk Jézus tekintetére, hívására, mi is megmaradunk saját, megszokott kincseinknél? Az ifjú szomorúan távozott, hiszen ez a világ nem nyújt valódi, szívet betöltő örömöt.
Feladat a mai napra: Jó alkalom ez most arra, hogy átbeszéljük az Úrral ezen a napon a következő kérdéseket: Hogyan érezzük magunkat az Ő pillantása előtt? Életünkben mi az, aminek legnagyobb jelentőséget tulajdonítunk? Mi az a több, amire az Úr meghív minket?  És az Úr elé vihetjük még szívünk összes nyugtalanságát.