XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. október 24., kedd

Október 24.



Lk 19,1-10                         (Ma a te házadban kell megszállnom.)
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négy annyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Jézus folytatta útját és áthaladt Jerikón. Milyen figyelemfelkeltő látvány lehetett Zakeus Jézus számára. Egy kicsiny termetű ember, aki felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt. Tekintete azonban többről árulkodott, nem csupán egy kíváncsiskodóról volt szó, hanem olyasvalakiről, aki mélyen vágyott a vele való találkozásra. Mennyi megvetésen mehetett Zakeus keresztül nemcsak azért mert alacsony termetű volt, hanem azért is, mert a vámosok feje volt, bűnösnek számított, mert a rómaiakkal közösködött, mert élősködő, másokat kizsákmányoló ember volt. Ilyen háttérrel el tudjuk képzelni, hogy Zakeus mennyire vágyhatott arra, hogy megszabaduljon ebből a megvetésből, vagy hogy legalább az Isten értékelje őt. Ez a vágy fejeződhetett ki tekintetében, amiért Jézus odament hozzá, feltekintett rá, és lehívta őt a fügefáról, mert nála akart aznap megszállni, mert, amint mondta: Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Milyen lényeges pont lehetett ez a tekintetváltás: Amint Zakeus vágyakozva tekintett Jézusra, és Jézus feltekintett rá. Tekintete többet hordozott, mint csak egy „ügyfélfogadás”, Isten végtelen szeretetét közvetítette neki, aki tudja, hogy ki ő, elismeri életének értékét, és felnéz rá. Ez a tekintet válthatta ki benne azt a mély örömet, hogy tüstént leszálljon a fáról és megvendégeltesse Jézust, sőt, feladja kizsákmányoló életmódját, és bőkezűen jóvátegye azt a kárt, amit annyi embernek tett. Csak az, aki igazán találkozott Isten szeretetével, az képes új életet kezdeni. Zakeus számára eljött az Isten országa, megtapasztalta szabadító erejét. Jézus nekünk is nap mint nap felkínálja országát. Hányszor tapasztaljuk, hogy elvesztünk feladatainkban, nehéz emberi kapcsolatokban, személyes válsághelyzetekben, és úgy érezzük, hogy egy mély, sötét völgyön kell átmennünk. Ne azt kérdezgessük Jézustól, hogy mikor jön el az ő országa, hanem engedjük meg, hogy megkeressen és megmentsen minket ott, ahol elvesztünk.
Feladat a mai napra:  Merjünk ma időt szánni arra, hogy Jézus rám tekinthessen, és kifejezhesse irántam Isten mély elfogadását és szeretetét.