Kiv
24, 3-8; Zsid 9, 11-15; Mk 14, 12-16. 22-26
Testvéreim! Krisztus a ránk váró
javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb
sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem
a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s
mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák
vére, meg az üsző hamva, a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket,
mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus
vére. Ő az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy
az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a
régi szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a
halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
A mai vasárnapon Úrnapját, azaz Krisztus szent testét és vérét ünnepeljük.
Jézus Krisztus úgy akarta, hogy köztünk marad a kenyér és a bor színében, amit
a pap a szentmisén átváltoztat Krisztus szent testévé és vérévé. A mai
olvasmányban olvassuk, hogy Jézus az örök főpap, aki bemutatja ezt az
áldozatot. Ő az örök Lélek által saját
magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. A
Szentlélek tehát az, aki az új szövetséget létrehozza Isten és az ő népe között
és közvetíti felénk. Ő munkálja a mi életszentségünket, ő tesz minket képessé
arra, hogy Istennel közösségben éljünk. Így tanít minket a Katolikus Egyház
Katekizmusa: „"Nem mondhatja senki: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben"
(1Kor 12,3). "Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja:
»Abba, Atya!«"(Gal 4,6). Ez a hívő megismerés csak a Szentlélekben
lehetséges. Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak első föltétele,
hogy megérintse a Szentlélek. Ő megelőz minket és fölébreszti bennünk a hitet.
Keresztségünk, a hit első szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában
van és a Fiúban kínáltatik föl, bensőségesen és személyesen a Szentlélek közli
az Egyházban: A keresztség "adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya
Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét
hordozzák, Ő odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja őket az
Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi őket. A lélek nélkül tehát lehetetlen
látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az
Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik.” (KEK
683)
„A Szentlélek az első a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az
új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő
küldött, Jézus Krisztust. De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek
kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a "Teológus" ezt a
kibontakozást az isteni "közös leereszkedés" pedagógiája által
magyarázza: Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az
Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét
bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és
nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a
Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket -
hogy úgy mondjam - súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét
még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...),
hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból világosságba" jutva
ragyogjon ránk a Szentháromság világossága.” (KEK 684)
Feladat a mai napra: Kérem
a Szentlelket, hogy töltsön el engem, hogy még jobban éljek keresztény
hivatásom szerint. Kérem, hogy segítsen mély egységre jutnom Jézussal és a
Mennyei Atyával a szentáldozás által.