Ter 17,15-19; 18,9-14 (Megosztani Isten családunkkal való álmait)
Isten
tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem
Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé
legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ábrahám erre arcra borult és
nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És
Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez:
„Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged,
Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki.
Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána
leszármazottainak Istene leszek.
„Hol van
a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Az folytatta: „A jövő
évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor
bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának
már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre
gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már
férjem is öreg.” Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért
gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak
lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia
lesz.”
A mai idézet alapján
elmélkedhetünk azon a kérdésen, hogy mennyire hagyjuk, hogy Isten megmondhassa
nekünk, hogyan látja házastársunkat, gyermekeinket, illetve hozzánk közel álló
családtagjainkat? És kifejthesse, mit álmodik velük, milyen terve van velük,
mennyire részesíti őket áldásában. Mielőtt Isten meglátogatta Ábrahámot a Mamre
völgyében, újra közölte vele a kezedtől fogva tett ígéretét: hogy megsokasítja
Ábrahámot és sok nemzet atyja lesz. Belegondolva Ábrahám és Sára idős korába,
nem csoda, hogy Isten szavai nevetségesnek tűnhettek számukra. Ábrahám, akit a
hit atyjának is szoktak nevezni, sem fogadta el azonnal Isten szavát. Igaz,
hogy kifejezetten nem kételkedett abban, hogy Isten majd tejesíti ígéretét,
azonban nehezen tudta elképzelni, hogy saját feleségén, Sárán keresztül lesznek
utódai. Istennek nyomatékosan kellett biztosítania Ábrahámot: „Nem úgy!
Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged!” Majd később Sárát ugyanúgy: „Van,
ami az Úrnak lehetetlen?” Isten viszont az emberi hitetlenség ellenére is
hűséges marad ígéretéhez, és bizonyítja, hogy számára semmi sem lehetetlen. A
szövegből úgy tűnik, hogy Ábrahám nem továbbította Sárának azt, amit az Úr
mondott neki róla. Vajon miért? Talán azt gondolta, hogy Sára nem fogja
elhinni. Vagy az akkori társadalomban nem volt szokás, hogy férj és feleség
megbeszéljen bizonyos dolgokat. Ám saját családunkban, kapcsolatainkban hogyan
állunk a megosztással? Szoktunk-e egymásnak továbbadni Isten nekünk szánt
szavait, ígéretéit? Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tudjuk egymást Isten
szemével látni és megérteni, mit álmodik Isten velünk és családunkkal.
Feladat a mai napra:
Megosztom házastársammal vagy valakivel a családomból, amit Istentől
megértettem.