XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. szeptember 21., péntek

Szeptember 21


Jn 10,32-39                       (Melyik jótettemért akartok megkövezni?)
Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg - felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.

A tizedik fejezet vége felé megint csak nagyon éles ellenállás alakul ki a zsidókban. És talán mi is érezhetünk egy feszültséget, vagy szomorúságot hitetlenkedésük miatt, amikor ezeket olvassuk. De ne hagyjuk, hogy a figyelmünket lekösse a vita, vagy az erőszakos indulat, mert ez csak a kísértőnek a taktikája, aki el akarja terelni figyelmünket Jézus mondanivalójának a lényegről. Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből...  Jézus mindig újra felszólít minket arra, hogy lássunk, lássuk Isten-emberi valóságát és higgyünk benne. Jézus tettei igazolják, hogy az Atya vele van. Nem lehet elkülöníteni az ember azonosságát a tetteitől. Minden ember lényegét fel lehet ismerni tettei alapján. „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,43-44) Érdekes Jézus kijelentése: Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Mit ért Jézus ezalatt? Szorosan összefügg a következő mondattal: „Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” Isten az embert saját képmására teremtette, olyan képességeket adott neki, melyeket semmilyen már teremtménynek nem adott: a képességet Istennel kapcsolatban lenni, és hasonlóvá válni hozzá. Ezért mondja Jézus később tanítványainak a búcsúbeszédében: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek”.  (Jn 14,12) Igen, mi is ugyanazt a képességet kaptuk, hogy az Atyában legyünk és Ő mibennünk, hogy mások számára jó pásztorok legyünk, és ugyanazokat a tetteket vigyük végbe mint Jézus. Hogy szeretettel viseljük a ránk bízottak gondját, és akár életünket is odaadjuk értük, hogy megismerjék az igazságot és Jézussal egyesülve mondjuk: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az Atyával való közösség? Ma arra ügyelek, hogy mindenben amit élek és teszek őt szeressem és a középpontba helyezzem.