Jn 10,32-39 (Melyik jótettemért akartok megkövezni?)
Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót
vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem
jótettedért kövezünk meg - felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy
ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus folytatta: „Hát nincs megírva
törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek
mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy
vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött,
azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne
higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek
a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az
Atyában vagyok.” Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
A
tizedik fejezet vége felé megint csak nagyon éles ellenállás alakul ki a
zsidókban. És talán mi is érezhetünk egy feszültséget, vagy szomorúságot
hitetlenkedésük miatt, amikor ezeket olvassuk. De ne hagyjuk, hogy a
figyelmünket lekösse a vita, vagy az erőszakos indulat, mert ez csak a
kísértőnek a taktikája, aki el akarja terelni figyelmünket Jézus mondanivalójának
a lényegről. Láthattátok, mennyi jót
vittem végbe Atyám erejéből... Jézus mindig újra
felszólít minket arra, hogy lássunk, lássuk Isten-emberi valóságát és higgyünk
benne. Jézus tettei igazolják, hogy az
Atya vele van. Nem lehet elkülöníteni az ember azonosságát a tetteitől. Minden
ember lényegét fel lehet ismerni tettei alapján. „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely
jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,43-44) Érdekes Jézus kijelentése: Hát nincs megírva törvényetekben: Én
mondtam: istenek vagytok? Mit ért
Jézus ezalatt? Szorosan összefügg a következő mondattal: „Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne
higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek,
higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én
az Atyában vagyok.” Isten az embert saját képmására teremtette, olyan
képességeket adott neki, melyeket semmilyen már teremtménynek nem adott: a
képességet Istennel kapcsolatban lenni, és hasonlóvá válni hozzá. Ezért mondja Jézus később tanítványainak a
búcsúbeszédében: „Bizony, bizony,
mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket
én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek”. (Jn
14,12) Igen, mi is ugyanazt a képességet kaptuk, hogy az Atyában legyünk és Ő
mibennünk, hogy mások számára jó pásztorok legyünk, és ugyanazokat a tetteket
vigyük végbe mint Jézus. Hogy szeretettel viseljük a ránk bízottak gondját, és
akár életünket is odaadjuk értük, hogy megismerjék az igazságot és Jézussal
egyesülve mondjuk: Én azért
jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az Atyával való közösség? Ma
arra ügyelek, hogy mindenben amit élek és teszek őt szeressem és a középpontba
helyezzem.