Zsolt 27,1-9a.13-14 (Uram, a te arcodat akarom keresni)
Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat. De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!
Amikor ma az imádságra készülök, elsősorban arra figyelek, milyen vággyal érkeztem az imára, ahogy a zsoltáros azt teszi: „Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam”. Mit kérek én az Úrtól ma? Mi a vágyam? Megpróbálok mélyen bele hallgatni és arra figyelni, mit sugall a szívem, mi fogalmazódik meg bennem egy mélyebb szinten. Ott pedig már nem én beszélek, hanem az Isten hangja szólal meg: „Keresd tekintetét!” Fontos, hogy hagyok elég időt arra, hogy az Úr maga kifejezhesse nekem, mit kér tőlem, mire vágyik. És milyen szép látni a zsoltár szövegében, hogy az Isten vágya és az én vágyam mélyen összhangban vannak egymással.
Isten meghívja az imádkozó embert, hogy még jobban keresse tekintetét, az ő arcát. Bár úgy tűnik, mint hogyha az ember már ismerné Istent és volna neki bizalmas kapcsolata az Úrral „Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék?” De Isten meghívja, hogy menjen mélyebbre ebben a vele való éltető kapcsolatban. Jézus, a megtestesült Isten, ugyanerre hív engem ezen a héten: „Keresd tekintetemet!” Keressem és szemléljem Jézus emberi arcát, és kérjem, hogy a Szentlélek segítsen felfedezi benne Isteni arcát és emberi arcát, mint a saját igazibb arcomat. „Egyidejűleg, mivel Jézus egyszerre Isten és ember, kinyilatkoztatja számunkra az ember legautentikusabb arcát is, ’megmutatja az embernek magát az embert’” (NMI 23)
Nem régen volt nekem olyan élményem, hogy a személy, aki hozzám beszélt, egyszer sem nézett rám, azt éreztem, hogy mintha nem léteznék ő számára. Egészen más, ha valaki nagyon figyel és rám néz, a szemembe néz. Ígyen találkozásra vágyom, és vágyik Jézus is. Amikor kéri, hogy keressem tekintetét, már nagyon arra vár, hogy felfedezzem az ő szerető tekintetét. Engedjem, hogy az ő szeme találkozzon az enyémmel. Kérem a kegyelmet, hogy a mai imádságban tapasztalhassam, mennyire szeret engem Jézus és milyen az ő arca tekintete számomra.
Feladat a mai napra: Megfogalmazom, mire vágyom ma a Jézussal való találkozásban.