Mt 25,34-40(az oltár szentségének és a testvér szentségének belső egysége)
34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Jézus az utolsó ítéletről szóló példabeszédben azonosul az éhes, a szomjas, a beteg, az idegen emberrel: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ha a Szentostyát szemléljük, megint magunkat kérdezhetjük: mit, kit látunk? Vajon a mi válaszunk: az éhes testvéremet látom, az idegenszomszédomat vagy a beteg családtagomat látom? Mivel az egész Krisztus van jelen a monstranciában, az egész emberiséget is ott láthatom vele együtt. Vagy más módon is feltehetjük a kérdést: Kit helyezük el az Oltáriszentség tartójában? A Szent Egyed közösség Vlk bíboros prágai közösségében elhangzott mondatátőrzi, amely egy karácsonyi ebéden hangzott el: „Ti a szegényeket helyeztétek el a monstranciába”. „Az Egyház egész hagyománya elismeri, hogy a szegények Krisztus szentségei; kétségkívül nem azonosíthatók egyszerűen az Eucharisztia valóságával, de tökéletesen analóg és titokzatos módon megfelelnek neki” Aranyszájú Szent János beszédjeiben többször használja a fönti evangéliumi idézetet, hogy nagyon lenyűgözően leírja az oltáriszentség és a testvér szentségének belső egységét: „Szeretnéd tiszteletben tartani az Úr testét? Ne hagyjd figyelmen kívül őt, amikor mezítelen. Ne tiszteld őt itt a szentélyben selyemszövettel díszesen, hogy utána elhanyagold őt ott kint, ahol hideget és meztelenségetszenved. Aki azt mondta, hogy ’Ez én testem’ (Mk 14,22), ugyanaz, aki azt mondta: ’Éhesen láttatokengem, és nem adtatok ennem’ (Mt 25,42), és ’amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.’ (Mt 25,40). Mire jó, ha az eucharisztikus asztal arany kehelyekkel pazarul meg van terítve, ha őközben éhezik? Kezdd el jól lakatni az éhezőt, és majd utána díszítsd az oltárt azzal, ami megmaradt.”Aranyszájú Szent János rávilágít itt a szétválaszthatatlan kötelékre, ami az Eucharisztia és a szegényekkel való szolidaritás között áll fenn. Kérjük ma, hogy a Szentlélek egyre mélyebben vezessen el minket eszétválaszthatatlan válóság titkába, a Krisztussal való egységnek a titkába, az oltár szentségének és a testvér szentségének a belső egységének megértésébe.
Feladat a mai napra: Odafigyelek a körülöttem lévő emberek szükségleteire. Amennyiben tudok, segítekrajta.