Jézus harmadszor esik el a kereszttel. 9. stáció.
„Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől
elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.” (Iz 53,3)
Jézus ruhája tiszta piros, mintha friss vérbe áztatták volna. Arcát alig lehet felismerni.
Lassú lépésekkel vánszorog, lábai nyomán vérpirosak a kövek. Nem bír menni, hirtelen
összeomlik és teljes súlyával a kövekre zuhan, mellkasát, tüdejét széles és hosszú ütés éri.
Cserepes ajkáról vér tör fel, köhögését alig bírja visszafogni. Az Úr most nem bír felállni,
ott fekszik, teljesen egy a földdel. Mozdulatlansága miatt az őrök azt hiszik, meghalt.
Rángatják, húzzák a kötelekkel, de Jézus nem tud mozogni. Egy idő után mégis sikerül őt
felrángatni, mert éber tudatállapotával ki akarja inni a kelyhet, melyet Atyja nyújtott neki.
Jézus segít, ha elesem. Visszafogad irgalmasan, mint az apa a tékozló fiát, ha megbánom
összes botlásomat, eltévelyedésemet. (Lk 15, 11-32) Egy valamitől azonban elfordítja
arcát: a közönyösségtől, a lelki restségtől. S ha nem törekszem az életszentségre, ha mindig
ugyanazokat a hibákat követem el, és megnyugszom ebben az életállapotban. Ha
belefásulok bűneimbe és ha megátalkodom közönyöm sötétségében. Az Úr nem várja
tőlem, hogy azonnal szentté váljak, hanem azt, hogy törekedjek egyre tökéletesebben
követni Őt. A szeretet nem érzelmi kérdés, hanem akaratunktól függ. Jézus soha sem
bűneim miatt fordul el tőlem. Eleséseim alatt felém nyújtja kezeit és kegyelmével magához
emel engem, ha őszintén megbánom bűneimet, ha a földről irgalmáért kiáltva és benne
bízva feltekintek rá.
Feladat a mai napra: Ma megújult szívvel kezdek szeretni mindenkit, elsőként azokat,
akik szorosan hozzám tartoznak, és akikkel találkozom a nap folyamán. Különösen is
azokat, akik távol állnak szívemtől. Minden apró lépésemmel, türelmemmel, elsőként
szolgálok.
„Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől
elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.” (Iz 53,3)
Jézus ruhája tiszta piros, mintha friss vérbe áztatták volna. Arcát alig lehet felismerni.
Lassú lépésekkel vánszorog, lábai nyomán vérpirosak a kövek. Nem bír menni, hirtelen
összeomlik és teljes súlyával a kövekre zuhan, mellkasát, tüdejét széles és hosszú ütés éri.
Cserepes ajkáról vér tör fel, köhögését alig bírja visszafogni. Az Úr most nem bír felállni,
ott fekszik, teljesen egy a földdel. Mozdulatlansága miatt az őrök azt hiszik, meghalt.
Rángatják, húzzák a kötelekkel, de Jézus nem tud mozogni. Egy idő után mégis sikerül őt
felrángatni, mert éber tudatállapotával ki akarja inni a kelyhet, melyet Atyja nyújtott neki.
Jézus segít, ha elesem. Visszafogad irgalmasan, mint az apa a tékozló fiát, ha megbánom
összes botlásomat, eltévelyedésemet. (Lk 15, 11-32) Egy valamitől azonban elfordítja
arcát: a közönyösségtől, a lelki restségtől. S ha nem törekszem az életszentségre, ha mindig
ugyanazokat a hibákat követem el, és megnyugszom ebben az életállapotban. Ha
belefásulok bűneimbe és ha megátalkodom közönyöm sötétségében. Az Úr nem várja
tőlem, hogy azonnal szentté váljak, hanem azt, hogy törekedjek egyre tökéletesebben
követni Őt. A szeretet nem érzelmi kérdés, hanem akaratunktól függ. Jézus soha sem
bűneim miatt fordul el tőlem. Eleséseim alatt felém nyújtja kezeit és kegyelmével magához
emel engem, ha őszintén megbánom bűneimet, ha a földről irgalmáért kiáltva és benne
bízva feltekintek rá.
Feladat a mai napra: Ma megújult szívvel kezdek szeretni mindenkit, elsőként azokat,
akik szorosan hozzám tartoznak, és akikkel találkozom a nap folyamán. Különösen is
azokat, akik távol állnak szívemtől. Minden apró lépésemmel, türelmemmel, elsőként
szolgálok.