Ef 2,13-19(Krisztus a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte)
13Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. 14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, 15a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, 16és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. 17Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. 18Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. 19Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.
A mai idézetben Pál apostol a megváltásunk lényegéről beszél, hogy Krisztus vére árán, kereszthalála általszerzett nekünk üdvöségét. Minden szentmisén azonban, amikor a húsvéti misztériumot ünnepeljük, megismétlődik és újra megvalósul a megváltás. Az egyik válasz a három lehetőség között az átváltoztatás után kifejezi ezt, amikor a „Íme, hitünk szent titka” után mondjuk: „Üdvözíts bennünket, világ Megváltója, ki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket”. Az eucharisztikus kenyérben látjuk most Krisztust, aki minket „eggyé forrasztott, és a közéjünk emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében.” Az eucharisztikus testben már egyek vagyunk. Bár lehet, hogy a magunk részéről még fenntartunk falakat másokkal szemben, vagy ellenségként tekintünkmásokra. Sőt lehet, hogy azok az emberek, akikkel szemben távolságot tartunk, akikkel (még) nem engesztelődtünk ki, ugyanazon a szentmisén veszünk részt.
Ehhez kapcsolódik saját élményem. A szentmisén van egy számomra mindig sokat mondó gesztus: az eucharisztikus kenyér megtörése. Érdekes módon nem a konszekráció alatt töri meg a pap, amikor Jézus szavait idézi az utolsó vacsoráról, hanem csak később, amikor az Isten bárányá-t mondjuk. A megtört eucharisztikus Krisztushoz mondjuk azt: Te elveszed a világ bűneit. Így a megtört kenyérben látjuk a megtört Jézust, aki ma újra megtöreti magát, hogy elvegye a világ bűneit: az én bűneimet is, és mindazt, ami az Isten és köztem, a felebarátom és köztem áll.
Még mindig nagyon emlékezem arra a misére, amikor Jézus ezt megérttette velem. Valamelyikrendtársammal vitatkoztam, utána pedig kerültük egymást. Az egyik misén az áldozás után azt mondtanekem Jézus, amikor magamhoz vettem őt: „Megtörettem magam, most nálad vagyok és annál is, akiveltávolságot tartasz, aki - úgy érzed -, méltánytalanul bánt veled. Bennem már egyek vagytok!”Megértettem, hogy Jézus azt kéri, hogy béküljek ki rendtársammal és erre képessé is tesz. Úgyhogy amise után oda fordultam rendtársamhoz és létre jött egy őszinte beszélgetés. Megtapasztaltam azt, amiről Pál írja: Jézus a békeszerző. „Mint békeszerző, a két népet magában eggyé” és a „közéjük emeltválaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében.”
Arra hív Jézus ma bennünket, hogy nézzünk életünkre és kérdezzük magunkat, vannak-e falak köztem és a felebarátaim között, van-e bennem ellenkedés, harag, távolságtartás? És szemléljük Krisztust, ami megtöreti magát, hogy békeszerző legyen számunkra.
Feladat a mai napra: Ma odalépek valaki felé, aki távol áll tőlem, és felkínálom neki a szeretet egygesztusát.