November 7.

Lk. 16,9-13            (Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű)

Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” 

 

Jézus folyamatosan tanítja a tanítványokat és minket is. Jó lenne, ha észrevennénk, hogy amikor egy mester szereti a tanítványait, először is arra vágyik, hogy azok túlnőjék őt és továbbadják amit ő tud, a segítséget, a szeretetet és a hűséget. Jézus ebben a bekezdésben megmutatja tanítványainak, hogy egy jó intéző a rábízott javakhoz hűségesnek kell lennie. „Azt mondom hat: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal” más szavakkal az Úr azt mondja nekünk, hogy kezeljük jól a pénzünket. A pénz helyes használata azt jelenti, hogy jót teszünk másoknak. Ez mindenkire érvényes, a gazdagra, szegényre egyaránt. Vagyis ha a kicsiben hűségesek vagyunk a nagyban is azok leszünk. Ha hűségesek vagyunk abban amit csinálunk vagy amit ránk bíznak, akkor hűséges és jó intézők leszünk a nagyobb dolgokban is. Jézus azt mondja a tanítványoknak: „ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?” A mi hűségünk, felelősségünk a mások és saját dolgaiban meghatározza, hogy hűek leszünk-e az Isten által ránk bízott örök értékekhez. Ennek tükrében fontos, hogy megkérdezzük magunktól, mire használtuk az anyagi javainkat, a tudásunkat, a tehetségünket, stb. A többiek is kapnak ezekből a javakból? Méltók vagyunk-e a bizalomra a mindennapi kis dolgokban? Jézus azzal fejezi be az evangélium ezen szakaszát, hogy „egy szolga sem szolgálhat két úrnak”, mert a szolgának engedelmesnek kell lennie és szeretnie kell az urat. Emlékezzünk, hogy Jézus a tanítványokat nem szolgáknak, hanem barátainak mondja. Milyennek kell lennie a tanítvány szeretetének és hűségének? És milyennek kell lenni a miénknek, hogy hűek legyünk mindahhoz, amit ránk bízott?

Feladat a mai napra: A mai napon gyakoroljuk a ránk bízott kis dolgokhoz való hűséget. 

Nivember 6.

 Lk16,1-8          ( Az úr dicsérte az intézőt, hogy okosan járt el.)

Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.  

 

Ma Jézus az okos intézőről szóló példabeszédéről fogunk elmélkedni. Különös, hogy Jézus példabeszédekben magyaráz a tanítványoknak, ezzel szeretné őket és minket is tanítani. A zsidók szamara az intéző egy olyan személy volt, aki elosztotta a javakat és a házimunkákat. Vagyis teljes mértékben rábízta ura a ház ügyeinek intézését. Viszont ez az intéző elpazarolta gazdája vagyonát, miközben a gazdája bizalmát is elvesztette. Furcsa látni mind az intéző, mind a gazdája reakcióját. Az intéző cselekedete mentőövként szolgált ahhoz, hogy meg tudjon élni az élete hátra levő részében. A gazda csodálta az intézőjét, de nem azért mert becsapta őt, hanem a ravaszságáért és az intelligenciájáért, hogy tudta miként cselekedjen ebben a helyzetben. Utána azt mondja az evangélium: „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál” Jézus megmutatja a tanítványoknak, hogy a világiak az eszközeiket, az intelligenciájukat és a ravaszságukat arra használjak, hogy nyereséghez jussanak, de nekik, akik a világosság fiai a kepésségeiket, intelligenciájukat és tehetségüket a rájuk bízott szellemi dogokra kell fordítaniuk. Jézus ránk bízta a szellemi értékek fölötti rendelkezést, de nem azért, hogy azt magunkban tartsuk, hanem hogy megosszuk azokat másokkal, a szeretetét, a barátságát és mindazt amit tőle kaptunk, hogy igazságos, békés, összetartó közösséget alkossunk. Szamos tanú van Szent Péter és Pálon keresztül a tanítványokon át II. János Pál pápáig, Kalkuttai Terézig és sok asszony és férfiig, akik jól tudták kezelni mindazt, amit az Úr rájuk bízott. A kérdés, hogyan lehetünk jó intézői az örök értékeknek, hogyan használjuk a kepésségeinket, hogy az evangélium elérjen az emberekhez. Milyen jó lenne, ha folytatódna ez a láncolat és Jézus jó intézőjévé válnánk.

Feladat a mai napra: Mit tehetünk, hogy Jézus ismert legyen és az evangélium eljusson mindenkihez?

November 5.

 Lk 15,1-7​(Isten utána megy az elveszett báránynak)

A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: "Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. 

 

Jézus a következő példabeszédekben Isten „bolond” szeretetét akarja elénk tárni. Azt kérdez hallgatóitól: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?” Hát nem! Az lenne a válasza hallgatóinak. Hiszen miért menne egy gazda egyetlen elveszett juha után, ha még 99 juha van? Azokat veszélyeztesse azáltal, hogy megkeresi az egy elveszettet? De Isten fordítva gondolkodik. Számára minden egyes ember fontos! A 99 igaz, akinek már nincsen szüksége a megtérésre, mert már megtértek, azokat nyugodtan magukra hagyhatja, mert tudja, hogy már nem fognak elveszni. De addig nem lesz teljes az öröme, amíg az egyetlen elveszettet is megtalálta. Annyira fontos számára, hogy utána megy, majd vállára vegye és haza vigye az akolba. Isten öröme akkor lesz teljes, ha minden ember elérkezett a mennyei hazába. 

Feladat a mai napra: Miben segíthetem az Atya munkáját? Megpróbálom a körülöttem élő embereket Isten felé vezetni.

November 4.

 ​Lk 14,25-27​(Ha valaki követni akar)

Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

 

A mai idézet azokhoz a bibliai szöveghez tartozik, amelyeket nehezebben értünk és mindig nagy ellentmondást okoznak. „Hogyan lehet gyűlölni...?” - Fontos, hogy jól értsük a szót a kontextusban. Sokan késznek mutatkozik arra, hogy kövessék Jézust: Nagy népsokaság követte. Jézus az ő tudomásukra hozza, hogy ahhoz hogy a tanítványai legyenek, nem elég, ha csupán eljönnek hozzá. Bizonyos feltételeknek meg kell felelnie annak, aki követni akarja Jézust. A legfontosabb feltétel pedig az, hogy Istent, Jézust tudja helyezni az életében az első helyre, minden más emberi kapcsolat elé, még saját önszeretete elé is. A családi kötelékek, kötelezettségek ne akadályozzák meg az ő követését. Ebben a kontextusban a szó „gyűlölni” inkább „kisebbnek tartani”-t jelent. Istennek kell adni legmagasabb helyértéket az életünkben. Erre pedig minden keresztény meg van hívva, nem csak a papok és szerzetesek, ha igazi tanítványokká akarunk válni. A másik feltétel azonban, amelyet Jézus kér tanítványaitól, hogy készen kell lenniük, hogy megosszák Jézus sorsát: hogy elfogadják keresztjüket és ugyanazon az úton kövessék, amelyet Jézus járt előttük. Csak akkor lehetünk Jézus tanítványai, ha mindenben egyesülni akarunk Mesterünkkel. Arról beszéljünk a mai napon Mesterünkkel, Jézussal, hogyan akarja, hogy kövessük őt és hogyan adhatjuk neki az első helyet életünkben. 

Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, mi az én keresztem a mai napon és megkérem Jézust, hogy segítsen azt elfogadni és a kereszthordozásban vele egyesülni.

November 3.

 Lk 14,15-24​(hadd teljen meg a házam)

Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

 

Ezen példabeszéden keresztül Jézus arra mutat rá, hogy mindenki lehet ilyen boldog ember, aki asztalhoz ülhet az Isten országában. Nem a meghívótól függ, hanem a választól erre a meghívóra, hiszen minden ember meg van hívva Isten országába. Mivel az eredeti meghívottak, a zsidók, farizeusok, nem fogadták el a meghívót, hanem kimentésüket kérték, Isten másokhoz fordult: a szegényekhez, bénákhoz, vakokhoz és sántákhoz, ez az a bűnösökhöz és az országutakon lévőekhez, azaz a pogányokhoz. Azoknak, akik elutasították a meghívást, a birtoklással való foglalkozásuk fontosabban volt számukra mint a lakoma, ezért közöttük „senki sem ízleli lakomámat”, ahogyan azt az Úr talán nem kis szomorúsággal kifejezte. A példázatban is szépen látszik, mennyire fontos, hogy a házban minden hely el legyen foglalva. „És kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam”. A kényszerítés azonban nem erőszakoskodást jelent, minden embernek csak fel kell kínálni azt a boldogító meghívást és ők szabadon dönthetnek. Inkább Isten nagy vágyának a kifejezése az, hogy minél többen jöjjenek el a lakomára. Ez a meghívás pedig nemcsak életünk végén történik meg, hanem minden nap, akár ma is: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem” (Jel 3,20).

Feladat a mai napra: Elfogadom Jézus meghívását, és vele töltök egy kis extra időt.

Novenber 2

 Lk 14,12-14                (boldog leszel, mert nem tudják viszonozni)

Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

 

Jézus a házigazdát - és vele együtt minket is - nagyobb szeretetre és boldogságra hívja meg. Társadalmunkban is jellemző a kölcsönösség illetve a viszonosság elve. Ha adunk valamit, akkor elvárjuk, hogy valamilyen módon kapjunk is vissza érte valamit. Vagy ha kapunk valamit a másiktól, legyen az pl. egy szívesség, rögtön arra gondolunk, hogy valamivel vissza kell azt fizetnünk. Vagy ha például ajándékot kapunk, úgy gondoljuk, hogy valami hasonlót kell nekünk is adni a következő alkalommal. Kár, hogy a szép megajándékozás és nagy, lelkes adás így egyfajta kötelességgé vált. „Meghívtak engem, akkor nekem is meg kell hívni a másikat”. Jézus pont ezzel ellentétes gondolkodásra akar megtanítani minket. Azoknak is tegyünk jót, azokat is lássunk vendégül, azoknak is adjuk a miénkből, akik nem tudják ezt viszonozni. Ne a többiek legyenek azok, akiktől megkapjuk ezekért a viszonzást, a jutalmat, hanem egyedül Isten fizesse azt vissza. „Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked” (Mt 6,3). Az öröm, amelyet megtapasztalunk, amikor az emberek megjutalmaznak minket, kicsi ahhoz a boldogsághoz képest, amely a miénk, amikor Isten jutalmaz meg minket. És megígérte, hogy jutalma nélkül nem maradunk. „Mert aki csak egy pohár vizet is ad nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát” (Mk 9,41).

Feladat a mai napra: Keresem annak a lehetőségét, hogy jót tegyek valakivel, aki nem tudja viszonozni ezt.

November 1

​Jel 7,2-4.9-14; 1 Jn 3,1-3; Mt 5,1-12a

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

 

A mai vasárnapon Mindenszentek ünnepe van. Ezen a napon mindazokra a keresztényekre emlékezik Anyaszentegyházunk, akik az életszentség útján jártak, de akiket hivatalosan nem avattak boldoggá vagy szentté. Hisszük, hogy ők is ahhoz a sereghez tartoznak, akik a Jelenések könyve szerint „a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Talán kicsit furcsán hangzik számunkra ez a megfogalmazás, hogy fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Tudjuk azonban, hogy ezek képi hasonlatok. A fehér ruha arra emlékeztet, melyet minden ember a keresztségben kapott, és jelképe az új életnek, vagyis hogy meghalt a bűnnek és Krisztust öltötte magára. Hogy ez a ruha nem maradt tiszta, a bűn valóságát jelzi. Egyedül Krisztus, Isten Bárányának drága vére képes lemosni rólunk a bűn szennyét, és megtisztítani lelkünket, hogy méltók lehessünk arra, hogy Isten trónja elé álljunk. A „nagy szorongattatás” úgy hangzik, mintha mindegyik valamilyen üldöztetésen ment volna keresztül. Nem kell azonban borzalmas eseményekre gondolni, hanem csak a mindennapi életre, amelyben ezek az emberek helytálltak, amelyben Krisztus és az evangélium követésére törekedtek, nem voltak megalkuvók a világgal szemben, és nem kerestek maguknak kiskapukat, hanem növekedtek Isten és az embertársak iránti szeretetben és békében. Megtisztultak a sok apró kihívás és megpróbáltatás által, és egyre jobban Krisztus képmására formálódtak a Szentlélek segítségével. Isten minket is, és minden embert meghívott az életszentségre, mert azt akarja, hogy közösségben legyünk Vele: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal. Hangos szóval kiáltották: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Isten ebbe a közösségbe hív minket, az örök boldogságba. Ennek útját pedig Jézus jelöli meg nekünk a mai evangéliumban, amikor a hegyi beszédben a „nyolc boldogságot” tárja elénk. Maga is ezen az úton jár, és bennünket is biztosít arról: boldogok vagytok, ha engem követtek és kitartotok az utamon, mert tiétek lesz a Mennyek Országa.

Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az életszentség? A nyolc boldogság fényében átgondolom és adott esetben újjá tervezem életemet.