1Kor 15,12-22 (Krisztus halálával megszabadított a bűntől, hogy örökké éljünk)
Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a
halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha
nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt
fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul
még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy
Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán
nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem
támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még
mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra
méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel
egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint
ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
„A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a
halálával megszabadít bennünket a bűntől, föltámadásával pedig megnyitja
utunkat az új életre. Az egyik elsősorban a megigazulás, mely visszahelyez
bennünket Isten kegyelmébe, "hogy miként Krisztus (...) föltámadott a
halálból, úgy mi is az új életben élhessünk" (Róm 6,4). Ez az új élet a bűn
fölötti győzelem és a kegyelemben való új részesedés. A másik összetevő a
fogadott fiúság megvalósulása, mert az emberek Krisztus testvéreivé válnak,
ahogyan maga Jézus nevezi tanítványait a föltámadása után: "Menjetek, és
vigyétek hírül testvéreimnek" (Mt 28,10). Testvérek nem a természet
alapján, hanem a kegyelem ajándékaként, mert ez a fogadott fiúság valós
részesedést jelent az egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az Ő
föltámadásában nyilvánult meg.”[1]
„Végül Krisztus föltámadása -- és maga a föltámadott Krisztus -- a mi
eljövendő föltámadásunk elve és forrása: "Krisztus föltámadott a halálból,
elsőként a halottak közül (...); amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy
Krisztusban mindenki életre is kel" (1Kor 15,20--22). E beteljesedés
várása közben a föltámadott Krisztus hívei szívében él. A keresztények Benne
ízlelik "az eljövendő világ (...) erőit" (Zsid 6,5), és életüket
Krisztus elragadja az isteni élet kebelére, hogy "akik élnek, már ne
önmaguknak éljenek, hanem Neki, aki értük meghalt és föltámadott" (2Kor
5,15).”[2]
Feladat a mai napra: Ha lehetőségem nyílik, megragadom az
alkalmat arra, hogy másnak beszéljek a feltámadásba vetett hitemről.