XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2021. szeptember 27., hétfő

Szeptember 27.

 

Ter 1,1-3                          (Isten a szava által teremt)

Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos lett.

 

A következő időszakban Isten élő Igéjének dinamizmusáról szeretnénk elmélkedni. Bár amikor Isten igéjéről elmélkedünk, nem csupán egy szó, egy nyelvtani jelenetről akarunk elmélkedni, hanem magáról az élő Istenről, aki három konkrét személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Isten, aki a világmindenség teremtője, ki akarta magát nyilatkoztatni az emberiségnek, és azt leginkább Jézus Krisztus, az ő egyszülött Fia által tette meg, és a Szentírás által, amely a Szentlélektől ihletett, Isten üzetetét tartalmazza. Isten szólt a történelemben és szólt az emberhez. És amikor Isten szól, akkor egyben cselekszik is. Jóllehet a magyar fülekre furcsán hat, amikor Isten „Igéjéről” beszélünk. De talán nem véletlen, hogy az Anyaszentegyház a „ige” szót használja a latin „verbum” szócska lefordítására, hiszen amint nyelvtanilag egy cselekvést fejez ki, rámutat Isten Igéjének a lényegére: amikor Isten kimond valamit, akkor azt egyben meg is valósítja. Ezt láthatjuk a szentírás legelső verseiben és elbeszélésében. Kezdetben a föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten már jelen volt kezdetkor a földön, lelke már ott lebegett a vizek fölött. Nagy sötétség és csönd volt egészen addig, amíg Isten meg nem szólalt: „Legyen világosság”, és világos lett. Mihelyt kimondta, máris megtörtént. Mert az ige Isten akaratát fejezi ki és valósítja meg. Minden Isten akarata által, Isten kimondott szava által jött létre. És ezért minden teremtmény számunkra Isten üzenetét is hordozza magában: tanúskodik arról az Istenről, aki szeretettel tekintett a világra, és örömét leli abban, hogy kreatívabbnál kreativabb módon alkosson. És alkotása Isten szépségéről vall.

Feladat a mai napra: Szemléljük ma a teremtést, álljunk meg tudatosan egy parkban, kertben, és vegyünk magunknak idő, hogy szemléljük a fákat, virágokat, az eget és a folyókat, hallgassuk a madarak énekét, és engedjük meg, hogy szívünk felfogjon valamit Isten szépségéből és kreatív szeretetéből és háladalra keljen.


2021. szeptember 26., vasárnap

Szeptember 26.

 Szám 11,25-29; Jak 5, 1-6; Mk 9, 38-43.45.47-48

Ekkor János azt mondta neki: Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”

A mai vasárnapi evangéliumban Jézus a tanítványok oktatását folytatja. Beszélgetésük közben János beszámolt Neki arról, ami útközben történt, hogy láttak valakit, aki Jézus nevében ördögöket űzött ki, de nem tartozott közéjük. Ezért megtiltották neki. Jézus azonban azt felelte neki: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mit jelenthetnek Jézus szavai? Az elmúlt években a Magyar Püspöki Kar arra hívta fel a figyelmünket, hogy egészséges öntudattal őrizzük meg katolikus hitünket az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. „Mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” (MKPK, 2009-i körlevél). Amikor Jézus azt mondja, „aki nincs ellenünk, velünk van”, akkor vajon ezeket is beleérti-e, hiszen látszólag nem utasítják el Jézust és Máriát? - Nem, mert saját írásaikból is kiderül, hogy elvetik az evangéliumok tanítását (pl. mindazokat, amelyek tanúsítják, hogy Jézus Galileából, Názáretből származó zsidó volt), vagy saját szájízük szerint elferdítik (pl. a Szentháromság nem Atya, Fiú és Szentlélek, hanem Atya, Anya és Fiú, Jézus nem is volt zsidó, hanem pártus, Mária pedig pártus királynő, stb.), és elutasítják az Egyház tanítását és a saját magukét tartják az igaz vallásnak. Tanításaikkal megbotránkoztatják a hívőket, mert nem a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott igazságot hirdetik, hanem saját „igazságukat”. Jézus többes számban mondja: „aki nincs ellenünk”, mert Egyházát is beleérti. Keménynek hangzik, amikor Jézus azt mondja, „ha kezed, megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod.” Ezzel nem öncsonkításra, vagy keresztes hadjáratra hív minket Jézus, hanem arra, hogy egészséges önértékeléssel óvakodjunk mindattól, ami, vagy aki bűnre csábíthat minket. Legyenek ezek akár saját gondolataink, hajlamaink, vagy más emberek, csoportosulások, irányzatok, akik üzeneteikkel megtévesztenek és elterelnek az igaz hittől. Jézus arra oktatja tanítványait, hogy az Ő példáját kövessék. Csak az lehet velünk, aki segít hitünk növekedésében, és Jézus tanítása szerint elvezet minket az Általa meghirdetett igazság megismerésére és a Vele való találkozásra, mert Jézus „az igazság” (Jn 14,6).

Feladat a mai napra: Időt szánok Jézus és az Egyház tanításának megismerésére és elmélyítésére.


2021. szeptember 25., szombat

Szeptember 25.

 Bölcs16,5-8.10-12

Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig. Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket. És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket. Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól. Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.

 

Hitünk, hitéletünk szempontjából is nagyon fontos kérdés, hogy hogyan viszonyulunk Isten szavához? Mit jelent számunkra az Ige? Milyen szerepet tölt be az életünkbe? Sokat elárul rólunk, hogy hol tartjuk a Szentírásunkat. A polcon porosodik, vagy naponta forgatjuk, olvassuk? Amig csupán egy könyvként tekintünk rá, idegen, elérhetetlen, megfejthetetlen lesz a számunkra. Pedig, annak, aki kutatja az írásokat, egyszerűen megelevenedik az Úr szava. Élő és aktuális lesz annak, aki forgatja, sőt itt a Bölcsesség könyvében azt is olvassuk, hogy „…a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.” Ez nem üres ígéret, ez tapasztalat. Nem csak az elmúlt évezredekben, évszázadokban, hanem mai is, napjainkban is így van. A biblia szavai megelevenednek, gyógyulást hoznak, megromlott életeket, emberi kapcsolatokat hoznak helyre. De, nem elég a polcon tartani. Időt kell tölteni az Igével. Amikor az írások feltárulnak előttünk, felismerjük, hogy már nem tudunk nélkülük élni, életünk alapjaivá, mozgatórugójává válik. Minden lépésünket, tervünket, cselekedetünket az Úr szavához igazítunk. Életünk problémáira, nagy kérdéseire találunk hathatós, valódi megoldást. Számtalan prédikációt hallottunk már Isten szaváról, annyi irodalmi alkotásban van jelen, de nem kell mást tennünk, mint lépnünk az Úr felé, és tegyük próbára az Ő szavát, Igéjét. Soha, de soha nem fogunk benne csalatkozni. Isten mindenkit meghív ma egy mélyebb kapcsolatra, egy párbeszédre, üzenete, mondandója van a számunkra, amelyet az Ő igéjén keresztül értünk meg. Éljünk ezzel a különös lehetőséggel, meg akar minket ajándékozni, de ezt az ajándékot csak úgy fogadhatjuk el, ha felé nyújtjuk kezünket és átvesszük tőle azt. Addig amíg a kezünk egészen más dolgokkal van tele, nem tudjuk a nekünk készített, személyre szabott ajándékot átvenni, elfogadni. Üresítsük ki a kezünket és a szívünket, hogy legyen helye az ajándékunknak.

Feladat a mai napra: Időt töltök az Igével, kiválasztok egy nem hosszú részt és azzal imádkozom. Engedem, hogy hasson rám, az imádság közben kapott impulzusokat, tapasztalatokat lejegyzetelem.