XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. június 20., szombat

Június 20.

ApCsel 2,42-46                 (Egy szívvel-lélekkel minden nap összegyűltek a templomban)

Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.

 

Az első pünkösd után a keresztények a Szentlélektől eltelve odaadóan komolyan törekedtek arra, hogy életre váltsák Jézus Krisztus evangéliumát. Kitartóak voltak az imában, a közösséghez való tartozásban, a kenyértörésben, és az apostolok tanításához hűségesen ragaszkodtak. A testvéri közösség az egymás iránti felelősségben, egységben, és egymás támogatásában nyilvánult meg.

Az ősegyház kenyértörésnek nevezte a szentmisét. Rendszeresen látogatták a templomot is, de a kenyértörést vagyis Jézus keresztáldozatának megújítását házaknál végezték. A kenyértörés szorosan összekapcsolta őket Krisztushoz, akit a zsidók elvetettek. Ezért Krisztus áldozatának bemutatását nem végezhették a templomban. A magukba zárkózás azonban nem volt önző, hiszen küldetésük minden emberhez szólt. A kenyértörés szertartásán való részvétel, a Krisztus testéből és véréből való részesedés már önmagában véve a vele való kapcsolat hirdetése, vagyis tanító tanúságtétel.

A hívek az áldozati lakomán és az imádkozásokban egy szívvel-lélekkel voltak jelen, ami a Szentlélekkel való egységben történt meg. A legfontosabb volt a kenyértörésen való rész-vétel, hiszen itt vették magukhoz Jézus testét és vérét. Az eucharisztikus Jézus hozta létre a szeretet kötelékét, növelte az egyház tagjainak egybe tartozását."Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk." írja Szent Pál egyik levelében. (1.Kor,10,17) Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus kegyelmet ad, fékezi a közösséget széthúzó erőket, gyógyítja a különbözőségből adódó sebeket. Jézus segít, hogy a test cselekedeteivel szemben a lélek vágyai érvényesüljenek. A lélek gyümölcsei pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság és szelídség. (Gal 5.22) Ez erények az egyén és a közösség üdvösségét szolgálják.

Mai napi imámban hálát adok azért, hogy az Egyházhoz, Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartozom. Imádkozom az egyház papjaiért és a szerzeteseiért.

 

Feladat a mai napra: Mai napi imámban hálát adok azért, hogy az Egyházhoz, Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartozom. Imádkozom az egyház papjaiért és a szerzeteseiért.


2020. június 19., péntek

Június 19.

Jn 6,48-51                          (Én vagyok az élet kenyere)

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

 

Isten a teremtőnk, Jézus pedig az életünk táplálója, az örökéletünk táplálója. Azért mondja magát kenyérnek, mert ugyanolyan táplálékunk, mint az életünk fenntartásához szükséges mindennapi kenyerünk. Ha nem eszünk, nem lesz élet bennünk. Ha Jézussal, mint kenyérrel nem élünk, nem lesz örökéletünk. Ahhoz hogy haza érkezzünk a Teremtő Atyához útravalóul, szentségi eledelként nekünk adta magát. Nem hagyott árván minket, így mondhatjuk mi is, hogy „nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”(Jn 16,32)

„A kenyér, amelyet én adok, testem a világ életéért.” (Jn 6,51) Jézus az utolsó vacsorán, misztikus módon elővételezte keresztáldozatát. A kenyeret természetfeletti módon átváltoztatta testévé, a bort vérévé. Az egyház minden szentmisében az Ő áldozatát jeleníti meg újra, hogy szentségi táplálékként magunkhoz vehessük Jézus testét. Köztünk maradt annyira hogy az átváltozott kenyér titkában a kezünkbe és a szívünkbe adja magát. A szentáldozásban olyan közel jön hozzánk, hogy közelebb már nem is jöhetne. Az Eucharisztia által bennünk él. Benedek pápa írja „Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának aktusával. Mi nemcsak statikusan fogadjuk be a megtestesült Logoszt, hanem részeseivé válunk önátadása dinamikájának.” Ez azt jelenti, hogy küldetésünk az, hogy meghálálván azt a Szeretetet, aki életet adott és életét adta értünk, önmagunkról lemondva mi is ajándékká váljunk Isten és egymás számára. Ha a mi szeretetünk elfogy, kérjük az Ő erejét, békéjét a szentáldozásban vagy szentségimádásban.

Feladat a mai napra: Végezzünk szentségimádást, vagy ha erre nincs mód, adjunk hálát azért, hogy az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztus barátunk és táplálékunk.

Feladat a mai napra: Vegyek részt egy szentségimádáson.


2020. június 18., csütörtök

Június 18.

1 Kor 11,23-25                  (Vegyétek és egyétek)

Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt:”Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

 

Jézus élete, halála, feltámadása az Atya irántunk való szeretetét mutatja. Jézus földi életének befejezése után is köztünk akar maradni, velünk akar élni, ezért alapította meg az Oltáriszentséget. Jézus felkészítette a tanítványait e hittitok befogadására: a kenyér-szaporítás és a vízen járás csodájával bizonyította, hogy meg tudja sokasítani a kenyeret, és testével is bármit megtehet.

Az első szentmise az utolsó vacsora volt, ez volt a kínszenvedése előtti estén a tanítványaival való utolsó étkezés alkalma. Ekkor mondja ezeket a szavakat: ez az én testem és ez az én vérem. A bor vérévé történő átváltoztatása jelezte az elkövetkezendő vérontással végbemenő halálát. Ezért mondja Szent Pál "valahányszor e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek."

Jézus felhatalmazza apostolait és az egyházat, hogy áldozatát megújítsák. Az átváltoztatás szavai minden szentmisén elhangzanak az ”Ezt tegyétek az én emlékezetemre” parancsát teljesítve. Így lehet a mai kor híve is Jézussal közösségben, így lesz köztünk is jelenvalóvá a kenyér és a bor színe alatt. Testével és vérével táplál „amíg el nem jön” vagyis az idő végezetéig.”Vegyétek és egyétek”-kéri, ajánlja magát Jézus nekem is. Jézus mondja ezt nekem. Mi akadálya annak, hogy én ezt megtegyem?

Az emberiség részére juttatott legnagyobb ajándéka Jézusnak ez a cselekedete, az eucharisztikus lakomára való meghívása. Ezt az ajándékot adta azért, hogy az ő szeretetét jelképezze és jelenvalóvá tegye. Nem közönséges étkezés ez. Amikor megtisztult lélekkel az Oltárszentséghez járulunk, akkor az örök élet kenyerével táplálkozunk, a feltámadt Jézus Krisztussal egyesülünk.

„Te alakulsz át, és olyan leszel, mint én” –Jézus mondja ezt Szent Ágostonnak áldozása alkalmával. A szentáldozás átváltoztató találkozás, amelyből kiindulva eljuthatunk, a hit és a szeretet mélyebb megismerésére és a hiteles keresztény életre.

Feladat a mai napra: Határozzam el, hogy mikor veszek részt egy hétköznapi szentmisén.