ApCsel 1,1-11;Ef 1,17-23; Lk 24,46-53
Feltámadása után Jézus
utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük: ,,Meg van írva,
hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból.
Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért
ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a
magasságból.'' Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve
megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott
voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
A mai vasárnapon Egyházunkban Urunk Mennybemenetelét ünnepeljük. Az
Olvasmányban ezt olvassuk: miután Jézus megerősítette az apostolok küldetését, „szemük
láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem
láthatták.” (ApCsel 1,9) Az Evangéliumban is erről az eseményről hallunk:
Jézus „kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket.
Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe.” Emberi érzés
szerint azt mondanánk, hogy szomorú esemény az, amikor valaki, akit nagyon
szeretünk, elmegy tőlünk, és tudjuk, hogy nem fogjuk őt viszontlátni. Mégis, a
tanítványokról azt írja az evangélium: „Ők leborulva imádták. Aztán nagy
örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték
és magasztalták Istent.” Mi válthatta ki ezt az örömet? Talán az, hogy
mélyen meghatotta őket ez a találkozás, és mert végtelenül érezték Jézus
megerősítő áldását. (Hiszen Jézus áldás közben távozott tőlük). Milyen szép úgy
elbúcsúzni, hogy áldást adunk egymásra. De Jézus nemcsak áldást adott
tanítványainak. Mielőtt eltávozott tőlük, megnyitotta értelmüket az események
mélyebb megértésére „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és
harmadnapon fel kell támadnia a halálból.” Aztán küldetést adott nekik: „Az
ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért
ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból”
(Lk 24,46-49).
Isten elküldte a Szentlelket, és elküldi
nekünk is, hogy mi is Jézus tanúi legyünk. Minden szentmisében, hittanórán,
szentírásolvasásban megnyitja értelmünket az üdvösség útjainak mélyebb
megértésére. Engedjük meg a Szentléleknek, hogy lángra lobbantsa szívünket és
mi is imádjuk és magasztaljuk Isten nagy tetteit, és hirdessük azoknak, akik
körülöttünk élnek.
Feladat a mai napra: Lehetőséget keresek arra, hogy a Szentírást olvassam, és ha lehet,
megosztom örömömet másokkal.