XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 5., vasárnap

Május 5.


ApCsel 15, 1-2. 22-29; Jel 21, 10-14. 22-23; Jn 14, 23-29


Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: ,,Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.''

Húsvét hatodik vasárnapján János evangéliumából hallunk egy részt. Jézus a búcsúbeszédében ezeket a vigasztaló szavakat intézi tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek”. Ismerős szavak ezek, hiszen minden szentmisén elhangzanak a Miatyánk után. Nagyon fontos számunkra a béke. De tudjuk, hogy az a béke, amelyet Jézus ad nekünk, még a keresztények között sem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, nehézségek, viták. Az a békesség, amelyet Jézus ad, abban segít, hogy az élet kihívásait nyugodt lélekkel fogadjuk. Bizonyára mi is tapasztaltuk már, hogy összejöveteleken, akár keresztény közösségekben is előfordulnak vitás kérdések. Természetes, hogy nem minden dologról gondolkodunk egyformán. A kérdés csak az, hogyan viszonyulunk az eltérő nézetekhez.  Az Apostolok Cselekedeteiből felolvasott részben arról hallunk, hogy „a pizidiai Antiochiában vita támadt a hívek között”. Nem tudták ugyanis eldönteni, hogy azoknak a pogányoknak, akik megkeresztelkedtek, meg kell-e tartaniuk az ószövetségi törvényt, vagy elég az üdvösséghez a Krisztusba vetett hit. Hogyan kezelték ezt a kérdést? Nem egyedül próbálták a választ megtalálni, hanem az apostolokhoz és elöljárókhoz fordultak tanácsért. Az apostolok pedig Jeruzsálemben összejöttek tanácskozni. Ott döntötték el, hogy nem kell kötelezni a megtért pogányokat a régi teher hordozására. A döntést a Szentlélek segítségével hozták: „A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél”. Jézus már a búcsúbeszédében megígérte a Szentlélek segítségét: „a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek”. A vitás kérdésekben a Szentlélek az, aki tisztánlátást és megértő lelkületet ad nekünk. Ezért nem kell félnünk a véleménykülönbségektől. A párbeszéd lehetőségét kell keresnünk, és a Szentlélek segítségét kell kérnünk. A keresztény béke nem abból fakad, hogy nincs problémánk, hanem abból, hogy Jézus mindig velünk van a bizonytalan és nehéz helyzetekben is. Ő már minden ellenséget legyőzött, nem fegyverrel, hanem szeretetből vállalt keresztáldozatával. A Jézus életében való részesedés az, amely magával hozza a békét, a boldogságot és a biztonságot. Legyünk hálásak azért a nagy ajándékért, amit Tőle kaptunk, és köszönjük meg Jézusnak a ránk hagyott békességet.
Feladat a mai napra: Ha más véleményen vagyok, mint embertársam, Krisztus szeretetével közeledek hozzá, és a Szentlélek bölcsességét kérve próbálom az ellentétet feloldani.