ApCsel 15, 1-2. 22-29; Jel 21, 10-14. 22-23; Jn 14, 23-29
Abban az időben Jézus ezt
mondta tanítványainak: ,,Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret,
az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg
veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az
Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam
nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy
a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek,
örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre
megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik,
higgyetek.''
Húsvét hatodik vasárnapján János evangéliumából hallunk egy részt. Jézus a
búcsúbeszédében ezeket a vigasztaló szavakat intézi tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom
nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek”. Ismerős szavak ezek,
hiszen minden szentmisén elhangzanak a Miatyánk után. Nagyon fontos számunkra a
béke. De tudjuk, hogy az a béke, amelyet Jézus ad nekünk, még a keresztények
között sem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, nehézségek, viták. Az a
békesség, amelyet Jézus ad, abban segít, hogy az élet kihívásait nyugodt
lélekkel fogadjuk. Bizonyára mi is tapasztaltuk már, hogy összejöveteleken,
akár keresztény közösségekben is előfordulnak vitás kérdések. Természetes, hogy
nem minden dologról gondolkodunk egyformán. A kérdés csak az, hogyan
viszonyulunk az eltérő nézetekhez. Az
Apostolok Cselekedeteiből felolvasott részben arról hallunk, hogy „a pizidiai Antiochiában vita támadt a hívek
között”. Nem tudták ugyanis eldönteni, hogy azoknak a pogányoknak, akik
megkeresztelkedtek, meg kell-e tartaniuk az ószövetségi törvényt, vagy elég az
üdvösséghez a Krisztusba vetett hit. Hogyan kezelték ezt a kérdést? Nem egyedül
próbálták a választ megtalálni, hanem az apostolokhoz és elöljárókhoz fordultak
tanácsért. Az apostolok pedig Jeruzsálemben összejöttek tanácskozni. Ott
döntötték el, hogy nem kell kötelezni a megtért pogányokat a régi teher
hordozására. A döntést a Szentlélek segítségével hozták: „A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok
több terhet a szükségesnél”. Jézus már a búcsúbeszédében megígérte a
Szentlélek segítségét: „a Szentlélek, akit
majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat
mindent, amit mondtam nektek”. A vitás kérdésekben a Szentlélek az, aki
tisztánlátást és megértő lelkületet ad nekünk. Ezért nem kell félnünk a
véleménykülönbségektől. A párbeszéd lehetőségét kell keresnünk, és a Szentlélek
segítségét kell kérnünk. A keresztény béke nem abból fakad, hogy nincs
problémánk, hanem abból, hogy Jézus mindig velünk van a bizonytalan és nehéz
helyzetekben is. Ő már minden ellenséget legyőzött, nem fegyverrel, hanem
szeretetből vállalt keresztáldozatával. A Jézus életében való részesedés az,
amely magával hozza a békét, a boldogságot és a biztonságot. Legyünk hálásak
azért a nagy ajándékért, amit Tőle kaptunk, és köszönjük meg Jézusnak a ránk
hagyott békességet.
Feladat a mai napra: Ha más véleményen vagyok, mint
embertársam, Krisztus szeretetével közeledek hozzá, és a Szentlélek
bölcsességét kérve próbálom az ellentétet feloldani.