1Kor 6,13-20 (a hívő teste és lelke már részesedik a
"Krisztusban" való lét méltóságában)
Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de
Isten mindkettőt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az
Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja?
Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem? Isten
mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz
vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az
Úrral egyesül, egy lélek vele. Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet
az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen
vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit
Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a
váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
„Ha igaz, hogy
Krisztus "az utolsó napon" föl fog minket támasztani, az is igaz,
hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. Valójában ugyanis
a keresztény élet a Szentlélek miatt már a földön részesedés Krisztus halálában
és föltámadásában: "Vele együtt temettek el a keresztségben, vele is
támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta Őt
halottaiból (...). Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami
odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján." (Kol 2,12; 3,1)” (KEK 1002)
„A hívők, akik a
keresztség által egyesültek Krisztussal, már valóságosan részesei a föltámadott
Krisztus mennyei életének (vö. Fil 3,20),
de ez az élet "elrejtett" marad "Krisztussal Istenben" (Kol
3,3). Isten "Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket, és vele
együtt maga mellé ültetett a mennyben" (Ef 2,6). Mivel az Eucharisztiában
Krisztus testével táplálkozunk, már az Ő testéhez tartozunk. Amikor majd az
utolsó napon föltámadunk, mi is megjelenünk "Vele együtt dicsőségben"
(Kol 3,4).” (KEK 1003)
„Ezt a napot
várva a hívő teste és lelke már részesedik a "Krisztusban" való lét
méltóságában; ezért kell tisztelnünk a saját testünket, de mások testét is,
főként amikor szenved: "A test (...) az Úrért van, az Úr pedig a testért.
Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. Nem
tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? (...) Nem vagytok a magatokéi. (...)
Dicsőítsétek meg tehát az Istent testetekben!" (1Kor 6,13-15.19-20)” (KEK
1004)
Feladat a mai napra:
Elgondolkozom, hogyan szeretném a mai napon testemben megdicsőíteni az Istent,
és láthatóvá tenni, hogy az Isten temploma vagyok.