A Hit Éve: A TÁRSADALMI ÉLETBEN VALÓ RÉSZVÉTEL
Sir 35, 15b-17. 20-22a; 2 Tim 4, 6-8. 16-1; Lk 18, 9-14
Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember
személyét, nem részrehajló a szegény kárára; s meghallgatja azt, aki a
balsorsban kéri őt. Nem utasítja el az árvák könyörgését, sem az özvegyet, ha
tele van panasszal. Aki szívből szolgálja, azt elfogadja az Úr, az ilyenek
imádsága a felhőkig hatol. A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem
csendesül, míg el nem éri célját. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Fölséges, és
míg nem szolgáltat neki igazságot. És az Úr nem késlekedik.
A mai olvasmány szavai mögött szívrendítő valóság rejlik, párbeszéd Isten
és az ember között. Isten megalkotta az embert saját képmására, és képessé
tette őt a Vele való közösségre. Az Úr meghallgatja azt, aki hozzá kiált, nem
utasítja vissza, hanem válaszol: „és az
Úr nem késlekedik”. Az idézet arra utal, hogy Isten különösképpen a nehéz
helyzetben lévőknek hallja panaszát, nyomban segítségére siet a szegénynek, az
árvának és a bajban levőnek. De maga a szegénység, a baj nem elegendő ahhoz,
hogy Isten az embert megigazultnak nyilvánítsa. Az ima akkor talál
meghallgatásra, ha az ember lelke tiszta, és megvan benne a hódolat. Az
evangélium azonban két ember példáján keresztül megmutatja, mit jelent ez
konkrétan. Mindketten elmentek a templomba imádkozni, viszont különböző módon
szóltak Istenhez. Jézus azt mondta, hogy a kettő közül csak az egyik, a vámos
ment haza megigazultan, a farizeus azonban nem. Miért? Isten minden bizonyára
meghallotta mindkettőjük imádságát, de csak a vámos imáját hallgathatta meg,
mert igazándiból csak ő várt segítséget Istentől. A farizeus inkább saját
tetteivel akarta igazolni magát Isten előtt. „Az ilyen ember, - írja Ferenc
pápa Lumen Fidei c. enciklikájában - még ha engedelmeskedik is a
parancsolatoknak, akkor is, amikor jót tesz, önmagát állítja középpontba és nem
ismeri el, hogy a jóság forrása Isten. Aki így cselekszik, aki önmaga akar
igazságának forrása lenni, hamarosan kiüresedni látja igazságát, és felfedezi,
hogy képtelen hűségesen megtartani a törvényt. Magába zárkózik, elszigetelődik
az Úrtól és a többiektől, s ez által élete értelmetlenné válik, tettei
terméketlenek lesznek, mint a vízfolyástól távol álló fa. ... Csak e forrás
felé kitárulkozva, és annak elismerésében alakulhatunk át, engedve, hogy az
üdvösség munkálkodjék bennünk, tegye termékennyé és jó gyümölcsökkel teljessé
az életünket.” (Lumen Fidei 19). A társadalmi élet helyes részvételében szintén
mutatkozzanak meg életünk jó gyümölcsei. E hét témával kapcsolatban törekedjünk
tehát arra, hogy Isten közreműködésével igazságban szolgáljuk embertársainkat.
Feladat a mai napra: Hogyan tudnék eszköze lenni Istennek, hogy rajtam
keresztül igazságot szerezhessen azoknak, akik körülöttem élnek?